2008. február 7., csütörtök

Kolbászos makaróni


„Az oroszok már a spájzban vannak!” – ez a mondat nálunk mindig igaz, tekintve, hogy a kamrapolcrendszerünket a svéd kék-sárga bútoráruház Oroszországban gyártatta le. Az oroszokon kívül itt van a hűtő is. Felgyülemlett benne egy-két dolog, teljesen jó és használható állapotban, de valahogy mégsem akartak elfogyni. Ezért ma egy újabb „Mindent-bele” étellel próbálkoztam, mely mindent magába szippantott, ami a frigó és a kamrapolcok kínálatából beleillett a koncepcióba.

Hozzávalók:
30 deka makaróni
1 fej hagyma (nálunk ma csak lila volt itthon, de a vörös is éppolyan jó)
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
füstölt húsáru: egy kisebb szál kolbász, 6-7 dekányi nyers, füstölt, vékonyra szeletelt sonka és pár karika téliszalámi volt a mostani termés, de bármilyen más variáció is elképzelhető
1 hámozott-paradicsom konzerv (40 deka)
olasz fűszerek (keverék, vagy oregánó-bazsalikom-rozmaring triumvirátus)
reszelt sajt

Kis olívaolajra helyezzük a hagymát, erre rátesszük a sonkát, melyet csíkokra vágunk. Lényeges, hogy válasszuk szét a sonkacsíkokat egymástól, különben összesül az egész és egy tömbsonkánk keletkezik a sok finomra pörkölődött darabka helyett. Közben felvágjuk karikákra a kolbászt, és apró darabokra a téli szalámit, majd a sonka után küldjük. Kevergetjük is, éppen csak hogy egy kicsit átpiruljon. Körülbelül, mintha egy tisztességes magyaros tojásrántottának állnánk neki. Ha ezzel kész vagyunk, lehúzzuk a tűzről, belepréseljük a fokhagymagerezdeket, és elkeverjük, hogy az illatát megérezzük. Ezután hozzáöntjük a paradicsomot és fűszerezzük. Egyet rottyintunk rajta.

Belekeverjük a főtt makarónit a szószba. Nekem ma nem kellett fáradoznom a makaróni főzéssel, mert tegnap konyhai remeklésem egyik csúcspontját, sajtos tésztát kínáltam családomnak, de maradt a kifőtt tésztából. Kivajazott tűzálló tálba öntjük a szószos tésztát, és a tetejét megszórjuk reszelt sajttal. 175 fokon addig sütjük, amíg a sajt szépen ráolvad (20 perc).

A tányéron újabb reszelt sajt adagokkal láthatjuk el.

A gyerekeim azt játszották, hogy a kezük a csibe, hüvelyk és a mutatóujjuk formázta a csibecsőrt. És ez a két falánk csibe, melyből a nagyobbik a „Mami” névre hallgatott, mindegyszálig felfalta a makarónikukacokat, sőt még repetát is kértek.

Tojásmentesen: durumlisztből
Tejfehérjementesen: hagyjuk ki a sajtot

Nincsenek megjegyzések: