Bulgursaláta

Volt szerencsém egy kicsivel hosszabb időt eltölteni Törökországban. A török konyha isteni. Olyasmi, mint a görög, némi arabos beütéssel. Egészséges, sok zöldséget, gyümölcsöt, mindenféle magvakat használnak.
A bulgur nem más, mint búzaszemek felgőzölve és valamennyire megtörve, másképpen úgy is nevezik, hogy búzatöret. Most utána is néztem, mert a Lehel piacon, ahol beszereztem, megtévesztett a kiírás, miszerint török rizs. Nem az, de némi köze mégiscsak van hozzá, a receptből ez is kiderül.
A szupermarketekben is kapható.
Egyébként nem drága mulatság, egy kiló 400 forint és egy tekintélyes mennyiségű saláta megvan 25 dekából.

Hozzávalók:
25 deka bulgur
olívaolaj
1 teáskanál só
fél kígyóuborka
1 paradicsom
1 kaliforniai paprika
2-4- szál újhagyma (vastagságtól függően)
1 csokor petrezselyem
1 evőkanál piros arany
bazsalikom

A bulgurt megfőzzük úgy, mintha rizst főznénk. Ez esetben olívaolajat használunk, így is erősítve a mediterrános hatást. Az olajon egy kicsit átforrósítjuk a bulgurt, vigyázva, hogy ne kapjon oda. A térfogatáshoz képest kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük, beletesszük a sót. Addig főzzük, amíg a vizet el nem fővi, illetve puha nem lesz. Inkább kevesebb vizet tegyünk hozzá, és utólag öntsünk még utána, minthogy túl puhára főjjön. Egyes helyeken azt olvasni, hogy könnyen puhul, elég forró vízzel felönteni. Ezt még nem próbáltam, török ismerőseink nekünk a fent vázolt módon mutatták. A bulgur önmagában is lehet köret rizs vagy krumpli helyett.

Ha kihűlt, hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket, a piros aranyat, hogy szebb színe legyen, a törökösen nagyra vágott petrezselymet – ami azzal az előnnyel is bír, hogy nyafogó gyermekeink tányérjáról könnyű kihalászni - és a szárított bazsalikomot. Nyáron, amikor a lelegelt bazsalikombokrok utánvétele zökkenőmentesen történik, a petrezselyem helyett friss bazsalikomot használok.

Frissen is jó, de akár napokig is eltarthatjuk a hűtőben.

Akár egy könnyű ebédnek, vacsorának is alkalmas.

Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

Törökország a szívem csücske, bár némileg hamarabb búcsúztam tőle, mint ahogy az tervezve volt. Az odautazás előtt megismerkedtem a férjemmel ugyanis. Nehezen telt el az az év egymás nélkül. Néha nem könnyű eldönteni, hogy mit is csináljon az ember, melyik utat válassza.
Mint Pocahontas, az örökbecsű Disney műben, mely lányom kedvence. Az indián lány tanácsot kér apjától, hogy elhajózzon-e szerelmével, a sebesült John Smith-szel Angliába, akin csak ott tudnak segíteni, vállalva ezzel, hogy elhagyja népét, családját és talán sohasem látja őket viszont.
- Neked kell döntened, lányom, merre mész! – mondja az apja.
- Nem is úgy hívják, hogy Merremész! – háborodott fel a lányom, amikor ezt az oktalanságot meghallotta.