Adventi hangulatban

Karácsonyi aprósütemények I.

Nagymamám sütötte ezeket a karácsonyi aprósüteményeket. Az ő sárgalapú szakácskönyvéből kerültek az enyémbe, ami a régi idők hangulatát idézve szintén sárgalapú. Mondanám, hogy egyszer remélem majd gyermekeim is átírják a sajátjukba, ha gondolhatnám, hogy lesz még füzet és sárgalap egyszer, de az elektronika fejlődése arra enged következtetni, hogy ők már valamiféle tenyérben elférő digitális adathordozóból fogják kilesni a hozzávalókat és az elkészítés módját. Mert adventi-karácsonyi készülődés generációk múlva is lesz, és abban azért reménykedem, hogy ha az ember a génjein kívül mást nem is, de egy-két receptjét azért továbbad a pár generációval arrébb lévő leszármazottainak, úgy ahogy maga is kapta őket…

Persze akkor már nem lesz a „szakácskönyv” az ember ízlésének, kedvenc ételeinek a szó szoros értelmében vett lenyomata, mint ahogyan az én szakácskönyvembe jutott a Narancsos kosárkák alapanyagából, amit kezdő háziasszony koromban tálaltam először a konyhapultra és az azon lévő füzetrere, majd a maradékot a vendégeim elé.

Ezek a karácsonyi sütemények több okból váltak karácsonyiakká. Először is az alapanyaguk miatt, ami dió, narancshéj, vanília, mogyoró, csupa olyasmi, amit már a Mikulás zsákja is rejteget. Másodszor pedig az eltarthatóságuk miatt. Napokkal az ünnep előtt el lehet készíteni és még napokig jó, már ha marad belőlük…

Moszkauer

Ennél kalóriadúsabb süteményt nehéz elképzelni, van benne minden, ami a legmagasabb szintű energiatartalékokkal rendelkezik: dió, csokoládé, tejszín, étolaj…na de ne legyek ünneprontó…az egyik legfinomabb sütemény is egyúttal, amit valaha is ettem És igen egyszerű az elkészítése.
Ennek az alapmennyiségnek eleve a dupláját szoktam venni, mert a családtagoknak szoktam egy tetszetős kis csomagocskát is összeállítani a süteményekből és a moszkauer különösen kelendő. (egy adag is elég tekintélyes mennyiség lesz).

Hozzávalók

15 deka kristálycukor
15 deka durvára darált dió (mivel a darálóm egyféleképpen darál: finomra, én finomra darálom a diót, de ez így is tökéletes)
7 deka vaj vagy margarin
cukrozott narancshéj, vagy frissen reszelt; a Washington-félét szoktam választani, ha narancshéjat kell reszelni, igen, azt a nagyon nagyot és az almareszelőn reszelem. Egy időben költségtakarékosságból választottam a friss narancsot, de ma már sajnos a narancs, mint gyümölcs is drága, úgyhogy az árbeli különbség elhanyagolható. Az ízbeli is, a frissen reszeltnek intenzívebb az íze.
1 dl tejszín
1 deka liszt

A mázhoz
10 deka étcsokoládé
5 deka margarin vagy ennek megfelelő mennyiségű étolaj

Enyhe tűzön, állandó keverés mellett összefőzzük a diót, a tejszínt, a margarint, a cukrot és a narancshéjat (rottyanjon párat). Miután levesszük a tűzről, hozzáadjuk a lisztet (ennek a mennyisége változhat, a lényeg, hogy a képen látható keménységű masszát kapjuk).

Sütőlapra sütőpapírt terítünk, erre teáskanállal mandulányi halmokat helyezünk, egymástól 5 centi távolságra. Ha szükséges a kanalat időnként hideg vízbe mártjuk, hogy könnyebben leessen róla a massza.

175 fokon 10-12 percig sütjük. Akkor jó, ha a széle barnásabb, mint a közepe.

Sülés közben elterülnek majd a kis halmocskák. A lapos korongokat azon melegében kiszedjük a tepsiből, és lapos tányérokra helyezzük. Ilyenkor még képlékenyek a tallérok, de ahogy hűlnek, megdermednek.

10 deka étcsokoládét összeolvasztunk 5 deka margarinnal vagy némi étolajjal, és a tallérok tetejét bekenjük vele. Hűtőben megdermesztjük (5 perc), majd egy lezárható edényben egymás tetejére pakolva tárolhatjuk tovább. Azt a három darabot, amit a körülöttünk toporgó családtagok meghagytak…


És egy keserédes gyerekmondás a végére.

Kisfiam letörli a puszikat, amiket adok neki.
- Te letörölted a puszimat???? – kérdezem megrökönyödve.
Ő átérzi, hogy ez nekem rosszulesik:
- Ááá nem, csak beletettem a kezembe őket!

Padlizsánkrém

Szerintem az egyik legszebb zöldség a padlizsán. Ha meglátom, rögtön a nyár jut róla eszembe és jókedvem lesz. Az a fényes héj, az a mélylila szín… Egy ideig azért álmodoztam a VW Polójáról, mert padlizsánlila színben is lehetett kapni. Igaz, ha a padlizsán leveszi a ruháját, már nem annyira csinos, viszont nagyon ízletes…



Hozzávalók, hozzávetőleg:

2 kisebb padlizsán – szeretem a kisebbeket, meggyőződésem, hogy zsengébbek
4-6 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
olívaolaj
1 citrom leve
só
frissen őrölt bors


A padlizsánt tepsibe téve, 175 fokon kb. 40 perc alatt megsütjük (akkor jó, ha barnul a héja). A tepsit a sütőből kivéve egy tányért borítunk a padlizsánra, ami az így keletkező gőzfürdőben úgy dönt, hogy bármilyen szép is az a lila selyem pongyola, túl meleg, úgyhogy jó lenne, ha valaki levenné rólam… Ezen ne múljon, a héját egy negyedórás izzasztás után nagyon egyszerűen lehúzhatjuk a zöldséghúsról.

Rozsdamentes vagy fakéssel (ez nagyon fontos, mert különben megfeketedik a padlizsán), felszeleteljük, meglocsoljuk a citromlével, hogy ne barnuljon meg.

Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a valamennyire felaprított petrezselymet, az olívaolajat, a sót és a borsot, majd botmixerrel péppé daráljuk.

Pár órát hűtőben állni hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek, majd pirítós kenyérre kenve fogyasztjuk.

Napokig friss marad.

Mi gyakran esszük az ezelőtt tárgyalt vega tatárbifsztekkel, és a sajtos melegszendviccsel kombinálva.


Gluténmentes.
Tejfehérjementes.


A csinos ruha fontos. Különösen azoknak, akiket hiúmajomgénnel szerencséltetett jó sorsa.
- A reggel azért van, hogy csinosat vegyünk fel! – oktatott ma reggel kisfiam egy nagy adag szemrehányással a hangjában, amikor egy neki nem tetsző kardigánba akartam belegyömöszölni. Nem padlizsánlilába. Napsárgába, hogy a nyárias hangulatnál maradjunk ez első havazós napon. A helyes választás kisfiúról lévén szó, a szilvakék lett volna természetesen.

Vegetáriánus tatárbifsztek

Édesapám igen tekervényes észjárású. Amikor azt hallotta a rádióban, hogy minden ételt el lehet készíteni vegetáriánus módon is, rögtön feltette a költőinek szánt kérdést:
- Talán még a tatárbifszteket is?
És a másodperc törtrésze alatt talált rá igen frappáns gyakorlati megoldást.
Az étel alapanyaga a paradicsom, aminek épp utószenonja van. Viszont érdemes télen is főzni, mert egy fél kiló elég hozzá, így egyrészt gazdaságos, mert ugyanennyi kenyeret jóval drágábban pakolhatnánk meg téli szalámival mondjuk, másrészt elénk idézi a nyár ízeit, hangulatát…



Hozzávalók

fél kiló paradicsom

két fej vöröshagyma
olívaolaj
2-3 gerezd fokhagyma
mustár
ketchup
kakukkfű
majoránna
bazsalikom
oregánó
só
2 evőkanál étkezési keményítő vagy liszt

francia vagy bármilyen más kenyér


Valaki azt mondta, hogy ő úgy kezd főzni, hogy odateszi a vöröshagymát pirulni a disznózsíron és amikor ezzel kész, akkor kezd el gondolkodni rajta, hogy mi is legyen az ebéd…
Ez rám is igaz, azzal a módosítással, hogy nálam olívaolajon dínsztelődik a hagyma. Ez a párosítás ihletetadóan ínycsiklandó, jó sok receptem kezdődik így.

Szóval, ha az apróra vágott vöröshagyma megdínsztelődött, megfuttatjuk rajta a tört fokhagymát de csak addig, amíg az illatát elkezdjük érezni, tovább nem szabad, különben megkeseredik.

Közben a paradicsomokról lehúzzuk a héjukat. Ez sokkal könnyebben megy mint az ember gondolná. Egy tűzálló tálba helyezzük a megmosott paradicsomokat és leöntjük forró vízzel. Mint a kismalacok a farkast. Forró vizet a kopaszra. Szegény paradicsomok ijedtükben rögtön eldobják a ruhájukat.

Ezután felaprítjuk és a hagymához adjuk. Fűszerezzük egy kis ketchuppal, mustárral és a zöld fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk (különösen szeretem a frissen darált színes borsot). Addig főzzük, amíg egy masszaszerű képződményt nem kapunk. Közben többször kevergetjük, a fakanállal a paradicsomokat egy kicsit szét is nyomkodjuk.

A végén megszórjuk 1-2 evőkanál keményítővel, összekeverjük és még egyet rottyintunk rajta. Keményítő helyett használhatunk lisztet is, ez utóbbi hajlamosabb a csomósodásra.

A (francia)kenyeret megpirítjuk. A tálaláshoz nálunk mindenki kap egy evőkanalat, amivel önállóan, fondüszerűen kenhet a kenyerére. Előre megkenni a kenyereket nem érdemes, mert beszívják a nedvességet. Igaz erre kitalálták azt, hogy kenjük meg a kenyérszeleteket olívaolajjal és úgy süssük (ez a crostini). Szerintem azonban ez fölösleges kalória és az együtt falatozás élményét is elveszi. Ha elegánsabbak akarunk lenni, akkor viszont forduljunk az olaszos megoldáshoz.


Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

Azért is szeretem a vega tatárbifszteket, mert jó változatossá tenni a reggelire és vacsorára kínált szendvicseket.

Igaz a kisfiam nem biztos, hogy a változatosság rabja.

Mikor azt kérdeztem tőle:
- Te milyen kenyeret kérsz? – azt válaszolta:
- Nadon nadot!!!!!

Tökfőzelék, ahogy én szeretem

A tökfőzeléket szívből gyűlöltem, mintegy családi hagyományként. Mígnem a vállalati teakonyhában meg nem kínált vele a kolléganőm. Udvariasságból elfogadtam. Jól tettem.


Hozzávalók
(gyalult) tök
egy csokor kapor
egy fej vöröshagyma
1 teáskanál só
2 deci tejföl
2-3 evőkanál liszt
némi étolaj

A tököt besózzuk, állni hagyjuk, amíg a hagymával végzünk. Gyalult tököt szoktam venni, hogy ezzel ne kelljen bíbelődni, de ha nincs, akkor lereszelem én. Tökgyalu hiányában almareszelőn, az ízhatás ugyanaz.

A vöröshagymát felaprítjuk, az étolajon megdínszteljük. Rádobjuk a tököt és azt a levet is hozzáadjuk, amit eresztett, a világért sem önjük ki. Ha szükséges még egy kis vizet teszünk hozzá, nem kell sok, nem kell, hogy ellepje, csak annyi kell, hogy be tudjuk habarni a főzeléket.

Hozzáadjuk az apróra vágott kaprot. A gyalult tök mellé tesznek mutatóba egy kis kaprot, de ezzel ne elégedjünk meg! Vegyünk még friss illatos kaporcsomót és bátran adagoljuk a főzelékünkbe!

Ha a tökszálak megpuhultak (nagyon gyorsan kész), akkor behabarjuk: egy tálba öntjük a tejfölt és a lisztet, habverővel összekeverjük, lazításként hozzáadunk még egy kis vizet. Addig keverjük, amíg homogén nem lesz. A habverővel kiváló eredményt érhetünk el. A főzelék főzőlevéből apránként hozzákanalazunk, és alaposan elkeverjük. Ha a tejfölös masszánk már kellően átmelegedett, az egészet a lábosba öntjük. Pár percet még kevergetjük, rottyintunk rajta, hogy a liszt íz eltűnjön.


Kisfiam mostanában nálamnál nagyobb hatalmakat hív segítségül a maga oldalára a velem való érvelésben. Az óvó néni mellett a doktor néni is hivatkozási alap.
Amikor azt mondjuk neki:
- Ne szipogj! – azt válaszolja:
- De a dottojnéni is azt mondta, hogy szívjam az ojjomat!

Mondja is valóban. Nekünk, szülőknek, hogy porszívóval szívjuk az orrát.


A tökfőzelék és az orrszívó-porszívó által hatástalanítani kívánt termék között logikai összefüggést ne tessék keresni! A valósággal való minden egyezőség pusztán a véletlen műve!

Májpuffancs

Kicsit szerencsétlen a név, mindenféle kétértelmű asszociációkra ad okot. Viszont az étel nagyon is jó, sőt kiváló. További előnyei, hogy olcsó és villámgyors. Akár a rejtett készleteinkből is kivitelezhető. Remek feltét főzelékekre.


Hozzávalók:
4 májkonzerv (mostanában én egy családit szoktam venni, ez 3 kicsinek felel meg, a többi hozzávalót arányosan adagolom)
4 tojás
4 evőkanál zsemlemorzsa
2 evőkanál liszt
egy csokor petrezselyem (elmaradhat)
étolaj a sütéshez

A hozzávalókat villával kikeverem, majd egy evőkanál segítségével a forró olajba kanalazom. Ha átsült az egyik oldala, megfordítom (gyorsan sül). Szalvétára helyezem, hogy leitassam róla a felesleges olajat.


A gyerekeim is nagyon szeretik. Kisfiam mostanában ha édességet akar enni, hivatkozási alapul használja az óvó néni szavait:
- Édi néni is azt mondja, hogy sokat kell ennem, hogy nagyra nőjek!

A májpuffancsból és a fentebb következő tökfőzelékből is sokat eszik, és itt kettőnk szándéka is találkozik, nem kell korteshadjáratot folytatnia egy kis repetáért.