2009. március 13., péntek

Kossuth Lajos azt üzente…




….a csata után feltétlenül fog enni a Kossuth-kifliből, úgyhogy meg ne egyétek az utolsó szálig!

Nem tudom, mért Kossuth-kifli a neve, biztos azért, mert szerette (vajon a citrom akkoriban mindennapos volt-e?) Olyasmi ez, mint hogy minden településen van Petőfi utca, mondván, ott járt, lakott, mondott verset koszorús költőnk.
Hogy Petőfi 25 évébe belefért-e ennyi hely meglátogatása, és hogy Kossuth kóstolta-e valaha ezt a kiflit, fedje jótékony homály. A receptet viszont elárulom.


Hozzávalók

9 tojás
18 deka vaj vagy margarin
36 deka porcukor
36 deka liszt
½ citrom leve

A tetejére:
darált dió
porcukor



A tojásfehérjéket elválasztjuk a sárgájuktól. A fél citrom levét kifacsarjuk. Egy edénybe kimérjük a vajat és a cukrot. A mixerrel felverjük a fehérjét habnak. Majd egy külön edényben a vajat és a cukrot keverjük össze, egyesével-kettesével hozzáadjuk a tojássárgájákat. Hozzákeverjük a citromlevet is, végül a lisztet. Fakanállal óvatosan hozzákeverjük a tojáshab egyharmadát, majd ha ezzel szépen elkeveredett, akkor az egészet.

Azért jó ez a sorrend, mert ennyi idő alatt nem esik össze a hab, viszont nem is kell elmosni a habverőket, hiszen a sárgája után nem lehetne a fehérjéket felverni. Fordítva viszont igen.

Egy kivajazott, kilisztezett tepsibe simítjuk a nyers tésztát, tetejét megszórjuk darált dióval és porcukorral.

175 fokon 50-60 percig sütjük, amíg a széle pirulni nem kezd.

Ha kihűlt, egy nagyobb pogácsaszaggatóval félholdakat vágunk belőle.



Hadd dicsekedjek egy kicsit.
Főztöm népszerűsége családom körében töretlen. Kislányom egyik nap vacsora közben ezt mondta:
- Tudod, mivel tudnád ledöbbenteni a világot? – ezen a ponton végigfutott számtalan lehetőség a fejemen, úgymint hiányos öltözékben táncolni; előadni a magánszámomat a kultúrálatlan vásárlóról, amit szigorúan csak a családomnak tartogatok; esetleg mégis engedni a fáradtságnak és hajmosás nélkül elmenni dolgozni.
- Nem, mivel? – kérdeztem.
- A főzéseddel! Még a marslakók is jönnének elékérni a recepteket!

Hát ha ez nem is igaz, ugye, és elsősorban nem a marslakók miatt, én nagyon megörültem ennek a sikernek. Kisebb korában egyáltalán nem evő kislánykámtól kaptam ugyanis, aki felett sopánkodva többször is megállapítottuk, hogy sűrű lehet a falunkban a levegő, hogy mégis nő ez a gyerek valamitől…

1 megjegyzés:

Fruzsi írta...

IMÁDOM!
IMÁDLAK!