Tonhalsaláta

Egy frissítő saláta meleg napokra.

Hozzávalók
1 fej saláta (lollo, jéghegy, vagy hagyományos – nem mosópor!)
1 kaliforniai paprika
1 kígyóuborka
2 paradicsom (opcionális)
1 fej lilahagyma (opcionális)
1-2 tonhalkonzerv
1 gerezd fokhagyma
frissen tépett oregánó és bazsalikom levél
1/2 citrom leve
só
olívaolaj

A salátát megmossuk, leszárítjuk. Ha igényesek akarunk lenni, leszárítjuk a salátaleveleket salátacentrifugában (kedves Jézuska, már régóta vágyom egy ilyenre!). Vagy az olasz háziasszonyok hagyományos módszerével, amihez a modern háziasszonyok bevállalós öntudatossága is kell (mivel hülyét csinálunk magunkból): tiszta konyharuhába csavarjuk a leveleket, kiállunk az erkélyre/teraszra/kertbe/udvarra/Petőfi utcára és erős karlendítéssel körbe-körbe lengetjük. Vigyázunk, hogy a salátalevelek jól be legyenek bugyolálva, különben lombhullás veszi kezdetét. Mindez arra jó, hogy a salátaöntet jobban megtapadjon a leveleken. De ha ettől eltekintünk, az sem akkora baj. A salátaleveleket csíkokra vágjuk, az uborkát és a paprikát felkockázzuk. A zöldségeket egy salátástálba tesszük.

Elkészítjük a salátaöntetet. Egy kis csavaros tetejű edénybe (ezt Jamie-től lestem el) citromlevet teszünk, és ráöntünk olívaolajat. A helyes arány 1:3. Ha alulra öntjük a citromlevet, akkor a tetején meg fog állni az olaj, így szemmértékkel könnyen eldönthetjük, hogy mi az 1:3. (ez már saját fejlesztésem). Mérnökbeállítottságúak használjanak centit a biztonság kedvéért. Hozzáadjuk a zöldfűszereket, a sót, a zúzott fokhagymát. Rázárjuk a tetejét és mixer-mozdulatokkal összekeverjük, -rázzuk. Ez a legjobb rész! Kellemes zöldessárga öntetet kapunk, amit ráöntünk a zöldségekre és szépen, óvatosan összekeverjük. Ezt csak tálalás előtt tegyük, mert különben a zöldségek túlságosan megszívják magukat az olajjal és veszítenek frissességükből, roppanósságukból. Ha vendégségbe viszek salátát, az öntetet mindig külön utaztatom a csavaros edényben, és csak a helyszínen keverem össze. A végén a saláta tetejére halmozzuk a tonhalarabokat.

A szemfüles megfigyelő észreveheti a képen, hogy itt főként paradicsom látható. Az úgy esett, hogy azt hittem, van még elég paprikám itthon, de mint kiderült, tévedtem. Így jött a B-terv, és paradicsomot is adtam a salátához. Sőt egy következő alkalommal lilahagymát is.

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.


Egy nyári este a teraszon vacsoráztunk. Alig fejeztük be, kisfiam óriási mosollyal az arcán bejelentette:
- És most játszunk!
- Mit? – kérdeztük mi megfáradt szülők, reménykedve egy kis autótologatásban, vagy könyvnézegetésben.
- Farkasdi Rókát! – mondta ő vidáman.

Mint kiderült, a játék lényege, hogy a szülők a farkasok (nagyon veszélyesek, mert a rókák vadásztulajdonságait is birtokolják), a gyerekek pedig a csibék, akiket el kell kapniuk.
Nem repestünk az örömtől, hogy tele hassal kell szaladgálnunk, de az a mosoly, az nagyon meggyőző volt.
Tonhalsaláta-vacsora után pedig nem is olyan megerőltető.