Gyors, olcsó és egészséges - szeretem, ha egy recept ezt a három tulajdonságot egyesíti.
2009. december 31., csütörtök
Rejtély
3 napja özönlenek a blogra a látogatók. Fogalmam sincs, hogy honnan, a számlálóm csak azt mutatja, hogy sokan jönnek. A gugliban a legkülönbözőbb szókapcsolatokat beütve próbáltam rájönni, írtak-e valahol e blog létezéséről. Nem jöttem rá.
Akárhogy is
MINDEN KEDVES OLVASÓNAK NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Sikerüljön minden úgy, ahogy szeretnétek!
2009. december 29., kedd
Szilveszteri összejövetelre: hamburger
Kedves barátainktól lestem el ezt a receptet, egy szép nyári napon. Igazi lángon sütöttük. Itthon serpenyőben sütöttem ki, de a raquelette sütőlapján is kitűnően átsül. Körbe lehet ülni, ki-ki azt tesz a hamburgerébe, amit szeretne. A közös falatozás élménye az egyik legősibb közösségi élmény. Szilveszter este jól esik körbeülni a modern tábortüzet. Szerencsére a mosógépet már feltalálták….
Hozzávalók
darált marhahús – én most pulykacombot használtam, filézve árulták és a hentes ledarálta nekem; a lényeg, hogy ne teljesen száraz húsból csináljuk (és ne disznóból, mint az egyik alföldi kisvárosunkban a gyrost..)
zabpehely
tojás
vöröshagyma
mustár
ketchup
só
bors
olaj a sütéshez (egész kevés)
Apróra vágjuk a vöröshagymát, összekeverjük a hozzávalókat. Ízlés szerint fűszerezünk (ketchupot csak mutatóba tettem bele).
Sütőedényben mindkét oldalát átsütjük.
Az asztalra készítünk mindent, ami a hamburgerbe való lehet: friss salátaleveleket, felkarikázott hagymát, paradicsomot, uborkát, szószokat, sajtot, és hamburger zsömlét (ezt az egyszerűség kedvéért készen vettem).
Közben kisütöttem hasábburgonyát is. Úgy tudom, az éttermit előfőzik. Mi is sokat tehetünk a krumpli ropogósságáért azzal, ha alaposan lemossuk róla a keményítőt, leszárítjuk a vízcseppeket, forró olajba dobjuk, és semmi esetre sem kevergetjük (akkor összetörik és megszívja magát olajjal).
Tejfehérjementes.
Gluténmentesen hagyjuk ki a zabpelyhet.
Tojásmentesen hagyjuk ki a tojást.
Pár nap és megint egy évvel öregebbek leszünk. Vagy mégsem?
Kicsiny lányom pár éve még így számolt:
Idén 2001-ben születtem, jövőre 2002-ben születek, azután 2003-ban…
Nagyot néztünk először, de rájöttünk, hogy inkább tanulni kéne a gyerektől. Válasszunk egy nekünk tetsző életkort, és mindig ahhoz igazítsuk a születési dátumunkat.
Kedves Olvasó: Ön melyik évben születik jövőre?
(a gyereket meg beírattuk egy logikatanárhoz).
Címkék:
amerikai,
grill,
Gyors rizs helyett,
hamburger
2009. december 23., szerda
2009. december 20., vasárnap
Raffaello
Karácsonykor aprósüteményeket szoktam sütni, mint a Moszkauer, a Mogyorós puszedli, vagy a Vaníliás kifli. A Raffaellót pedig még csak sütni sem kell. Bár munkahelyi karácsonyra készítettem az aktuális adagot, stílusosan kis balerinámnak is jutott belőle a Diótörő előadás után.
Hozzávalók
17 deka kristálycukor
1 deci víz
17 deka vaj vagy margarin
2 csomag vaníliás cukor
20 deka kókuszreszelék
20 deka tejpor
10 deka mandula
A cukorból és a vízből szirupot főzünk. Azaz lassú tűz mellett kevergetve felforraljuk, és addig főzzük, amíg kissé be nem sűrűsödik. Én most úgy jártam, hogy több éves kihagyás után, a rutinból kijőve, hogy nagyon szorgalmasan addig kevergettem, amíg újra kőkemény cukor massza nem lett belőle. Eddig semmiképpen sem kell dolgoznunk. Ha így járnánk, akkor Bíró Icával szólva kezdjük előről a gyakorlatot (ugyanazzal a cukorral, de új vízzel). Pár percig tartó folyamat, nem kell megijedni!
Ha kihűlt a szirup, hozzákeverjük a tejport, majd szépen sorban a többi hozzávalót: a margarint, a vaníliás cukrot, a kókuszreszelék 2/3-át.
A masszából kis golyókat formázunk, melynek közepébe mandulát ültetünk, majd a kókuszreszelék maradék 1/3-ába forgatjuk.
Idén lehúztam a mandula héját, hogy még jobban emlékeztessen az eredetire. (forró vízzel kell leönteni a mandulákat, és ha kihűlt, le lehet húzni a héját). Mivel azonban a mandula íze elsősorban a héjában van, szerintem többször nem fogom követni ezt a gyakorlatot.
Vigyázat! Ha balerinatermetre vágyunk, ne fogyasszunk sokat ebből a finomságból! (nehéz lesz).
Tojásmentes.
Gluténmentes.
Téltábornok kissé túlértelmezte feladatát és óriási erejű támadásba lendült. Annyira, hogy a falunk szinte megközelíthetetlenné vált. A Diótörőre igyekvő közönség nagy része is a bekötőúton feltorlódott kocsisorban ült. Mi többiek pedig aggódva vártuk őket a színházban, hiszen mindegyikünknek valamilyen szerette is ott toporgott-araszolt-idegeskedett az autóúton. A nagy havazás az előadás témájába vág, gondolhatta a szakadó hó.
Végül aztán mindenki megérkezett, apukák, anyukák, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, még a szomszéd falu iskolás csoportja is. Egy valakinek nem sikerült magát átverekednie a viharon. A Télapónak. Ugyanis az előadás előtt meg akarta ajándékozni a gyerekeket egy kis finomsággal. Sajnos azonban se egy szán, se a rénszarvasok nem siettek a segítségére. Még szerencse, hogy az ajándékait előre küldte…
_
Kisgyermekeimet is áhitattal tölti el a Karácsonyvárás. Egyik reggel kisfiam, mikor megpillantotta a templomtornyot, amit egyébként számtalanszor láthat, hiszen a falu szívében fekszik, így kiáltott fel:
- Nézd, Anyu, milyen hatalmas a Jézuska palotája!
Kedves Olvasó, bárkit is vársz Karácsonykor, Jézuskát, Angyalokat, vagy a Télapót, kívánom, hogy kapjál tőle szeretet, barátságot, örömet olyan sokat, mint amennyi hópehely záporozott a mi kis falunkra.
Címkék:
Édes élet,
édesség sütés nélkül,
gluténmentes,
Karácsony,
kókusz,
tél,
tojásmentes,
ünnep
2009. december 14., hétfő
Kipróbálatlan recept - Advent Bécsben
- Ötkor találkozunk Zsófival, de mért nem a Belvárosba jön? Hiszen mi ott leszünk. A Rathausnál. Sosem voltunk még, évtizedek óta szeretném megnézni.
- Ezt kérte, hogy menjünk 5-re az Alterlaa megállóhoz.
- De hiszen az a külváros már.
- Azt mondta meglepetés lesz. Évtizedek óta itt él, biztos tudja, mit érdemes megnézni.
- Nem szeretem a meglepetéseket.
És a kivilágított bécsi Belvárost legalább másfél évtizede szeretném megnézni. Azóta a félreértelmezett „kirándulás” óta, amikor a Shopping City Südből kihajtva, ahol is félszívvel nézegettem, hogy miket vásárolnak útitársaink, hiszen az erőimet az igazi látnivalókra tartogattam, a Bécs vége tábla után megkérdeztem, hogy milyen úton jövünk vissza Bécsbe. Megfagyott az autóban a levegő, majd valaki kényszeredetten azt mondta, hogy nem jövünk vissza. Ez volt Bécs.
És most megint romba dőlni látszik az adventi vásári séta.
A meglepetés végül jól sült el: A Schönbrunni Kastélyhoz mentünk, egy igazi adventi hangulatú vásárba, és ráadásul másnap mégiscsak megnéztük a Belvárost is. Így összehasonlító tanulmányokat végezve bizton állíthatom, hogy először a lehető legjobb helyre mentünk. Nagyszerű kínálat volt ételben-italban, áruban, és a puncs alkoholtartalma is messze felülmúlta a belvárosi puncsét. Az árak pedig megfizethetőek.
Bármilyen ínycsiklandó illatok szálltak is fel azonban, mi csak a nyálunkat csorgattuk és a látványban gyönyörködtünk, mert egy Heurigerben igazi osztrák vacsora várt még ránk.
Fotózni viszont lefotóztuk a gusztusos hatalmas lábososkat, és a recepteket is kikérdeztük. Bár még nem próbáltam ki őket, szerintem rossz nem lehet!
pillangótészta
olívaolaj
vöröshagyma
koktélparadicsom
spenót
feta
fokhagyma
pillangótészta
főtt sonka, vékonyra szeletelve (lehet pl. prágai sonka is)
hagyma
paprika
koktélparadicsom
só
bors
Az eljárás szinte ugyanaz, mint az előző tésztánál: olívaolajon megdínszteljük a hagymát, rátesszük a sonkát, a paprikát, paradicsomot, sózzuk, borsozzuk. Ha összefőttek-értek az ízek, belekeverjük a kifőtt pillangótésztát.
Sonkakínálat
Nem próbáltam tehát ki a recepteket, mint ahogy a Bécsi Advent is újdonság volt és az az isteni currys csirke is, amivel a Húgom várt (recept jön). Nem bántam meg egyiket sem, sőt.
És még kipróbálásra váró finomságok:
Raqulette
Most sajnálom csak igazán, hogy nem szagos az internet. Őrjítő illatok szálltak fel innen. A fél sajtot satuba fogva melegítik fel, a héja tartja fel az olvadt sajtot, amiből késsel vesznek és egy kenyérre simítják.
A teleshopban lehetett venni évekkel (vagy évtizedekkel?) ezelőtt egy masinát, ami a krumplit spirális alakban vágta fel. Itt épp ez történik, így sütik olajban ropogósra.
És hogy mi várt ránk a tipikus osztrák vendéglőben?
Például kitűnően pácolt vaddisznószalonna
Magyarázom a gyerekeinknek, hogy mi, szülők Bécsbe megyünk, ők pedig itthon maradnak.
- Tudjátok, néha a szülőknek kell egy kicsit kettesben is lenni.
- És akkor titokban csókolózni fogtok? – kérdezi a lányom kuncogva.
Lapzárta után érkezett!!!
A spenótos-fetás tésztát megfőztük és azóta már háromszor is szerepelt az étlapon.
2009. december 6., vasárnap
A világ legbénább Mikulása
- Anyu, az én ablakomba tegyük a csizmámat!
- Hát persze - mondom, gondolatban félresöpörve a férjem szemevillanását, ami annyit tesz, hogy jobban járnánk, ha a nappali ablakába kerülnének a cipőcskék. Kényelmesebb lenne, de hát ennél egyszerűbb a világon nincs, mint két téli álmot alvó medve mellett beosonni a szobába és becsempészni az ajándékot a csizmákba. És a medvécskék reggelre kelve rögtön megpillanthatják a meglepetést.
Az elképzelés természetesen léket kapott. Mert a medvék helyett két izgága nyulacska fogadott, akik arra a kis neszre is felébredtek - igaz begyógyult ürgeszemekkel -, ahogy mi szülők éjfél körül a hálószobák felé közeledtünk kezünkben a csomagokkal. Nem buktunk le. Viszont új haditervet kellett szőni.
Beállítottam hát az órát egy éjjel fél kettes csendes rezgésre. Idegességemben az óra előtt ébredve először is puma léptekkel felderítést végeztem, hogy alszanak-e már gyermekeink. Nem volt könnyű dolgom, a gyerekszoba padlója ugyanis el volt aknásítva markolókkal, kockákkal, autókkal. Körülbelül olyan feladat volt ez, mint a híres filmjelent, amikor Angelina Jolie jó előre begyakorolt mozdulatokkal átjut a bank lézersugarakkal teleszőtt akadálypályáján a széfig. Igen ám de én nem gyakoroltam, és termetem is inkább a Télapóéra emlékeztet - ráadásul a kezemben levő zacskók csörögtek észveszejtően. Különösen a páncélos felszerelést rejtő zacskó. Már régen izgultam ennyire. Bérlet nélkül utazni a BKV-n ehhez képest kiskutya füle. Lassan azért elértem a célt...hopp sikerült belecsúsztatni a csizmákba az ajándékokat, rendben, a páncél és a hímzőkészlet is megérkezett..na még ezt a vágy régi tárgyát, ezt a hópehely alakú lyukasztógépet még ideteszem...már épp vállon veregettem volna magam, hogy megy ez megy ez, mert innen már könnyű dolgom van, ha fel is ébred a leendő páncélos lovag és a hímezgető hercegkisasszony, már van indok, csak meg akartam nézni, vajon megjött-e a Mikulás. Hát nem szabad előre örülni, a kézigránát súlyú lyukasztó kicsúszott a kezemből, rá a radiátorra...akkorát döndült a tökéletes éjszakai csendben, mint az ágyúlövés. A családom viszont valahol a téta-álom szakaszban járhatott már, meg sem rezdültek. Végül is mélyalvási tesztnek beválna a módszer.
Visszafelé osontomban majd kiugrott a szívem a helyéről. Az órán láttam, hogy ez a körülbelül tízméteres útszakasz negyedórámba került...
- Hát persze - mondom, gondolatban félresöpörve a férjem szemevillanását, ami annyit tesz, hogy jobban járnánk, ha a nappali ablakába kerülnének a cipőcskék. Kényelmesebb lenne, de hát ennél egyszerűbb a világon nincs, mint két téli álmot alvó medve mellett beosonni a szobába és becsempészni az ajándékot a csizmákba. És a medvécskék reggelre kelve rögtön megpillanthatják a meglepetést.
Az elképzelés természetesen léket kapott. Mert a medvék helyett két izgága nyulacska fogadott, akik arra a kis neszre is felébredtek - igaz begyógyult ürgeszemekkel -, ahogy mi szülők éjfél körül a hálószobák felé közeledtünk kezünkben a csomagokkal. Nem buktunk le. Viszont új haditervet kellett szőni.
Beállítottam hát az órát egy éjjel fél kettes csendes rezgésre. Idegességemben az óra előtt ébredve először is puma léptekkel felderítést végeztem, hogy alszanak-e már gyermekeink. Nem volt könnyű dolgom, a gyerekszoba padlója ugyanis el volt aknásítva markolókkal, kockákkal, autókkal. Körülbelül olyan feladat volt ez, mint a híres filmjelent, amikor Angelina Jolie jó előre begyakorolt mozdulatokkal átjut a bank lézersugarakkal teleszőtt akadálypályáján a széfig. Igen ám de én nem gyakoroltam, és termetem is inkább a Télapóéra emlékeztet - ráadásul a kezemben levő zacskók csörögtek észveszejtően. Különösen a páncélos felszerelést rejtő zacskó. Már régen izgultam ennyire. Bérlet nélkül utazni a BKV-n ehhez képest kiskutya füle. Lassan azért elértem a célt...hopp sikerült belecsúsztatni a csizmákba az ajándékokat, rendben, a páncél és a hímzőkészlet is megérkezett..na még ezt a vágy régi tárgyát, ezt a hópehely alakú lyukasztógépet még ideteszem...már épp vállon veregettem volna magam, hogy megy ez megy ez, mert innen már könnyű dolgom van, ha fel is ébred a leendő páncélos lovag és a hímezgető hercegkisasszony, már van indok, csak meg akartam nézni, vajon megjött-e a Mikulás. Hát nem szabad előre örülni, a kézigránát súlyú lyukasztó kicsúszott a kezemből, rá a radiátorra...akkorát döndült a tökéletes éjszakai csendben, mint az ágyúlövés. A családom viszont valahol a téta-álom szakaszban járhatott már, meg sem rezdültek. Végül is mélyalvási tesztnek beválna a módszer.
Visszafelé osontomban majd kiugrott a szívem a helyéről. Az órán láttam, hogy ez a körülbelül tízméteres útszakasz negyedórámba került...
2009. december 5., szombat
Borleves
Az évvége a számvetés időszaka. Nekem és most különösen az. Pár nap és az utolsó harmincas virtuális évszám lesz a virtuális tortámon (magamnak nem sütök, boltit meg nem eszünk). Ennyi idősek voltak a szüleim, amikor érettségiztem. Idősebb vagyok, mint a legtöbb tanárom, aki valaha tanított. Én még mindig diáknak érzem magam, aki még készül, aki még méláz, aki még azt hiszi, ezer felé mehet. Miközben már nem sietek annyira az utcán. A filmekben az aggódó anyukával tudok azonosulni, nem a lánglelkű, forrófejű ifjakkal. A saját ágyamban szeretek aludni.
Állítólag én vagyok a felnőtt, aki tudja a választ.
Keresem pedig, mi is az én válaszom.
Minden lényegest megkaptam, amit ember kaphat. Családot, otthont, szeretetet.
Most kellene megállítani az időt.
4-5 tojás
4-6 ek kristálycukor
1 üveg édes fehérbor, a cserszegi fűszeres be szokott válni
1 egész citrom
- Anyu, én fogok vigyázni a házra! – ígéri.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)