Borleves

Az évvége a számvetés időszaka. Nekem és most különösen az. Pár nap és az utolsó harmincas virtuális évszám lesz a virtuális tortámon (magamnak nem sütök, boltit meg nem eszünk). Ennyi idősek voltak a szüleim, amikor érettségiztem. Idősebb vagyok, mint a legtöbb tanárom, aki valaha tanított. Én még mindig diáknak érzem magam, aki még készül, aki még méláz, aki még azt hiszi, ezer felé mehet. Miközben már nem sietek annyira az utcán. A filmekben az aggódó anyukával tudok azonosulni, nem a lánglelkű, forrófejű ifjakkal. A saját ágyamban szeretek aludni.
Állítólag én vagyok a felnőtt, aki tudja a választ.
Keresem pedig, mi is az én válaszom.
Minden lényegest megkaptam, amit ember kaphat. Családot, otthont, szeretetet.
Most kellene megállítani az időt.

Életem nagyobbik felét töltöttem már el a borleves-szekcióban. A Karácsonyi menü első fogása nálunk mindig a borleves. Gyerekeknek pedig vanília sodó. Mindkét finomsághoz édes kalács illik.

Hozzávalók
4-5 tojás
4-6 ek kristálycukor
1 üveg édes fehérbor, a cserszegi fűszeres be szokott válni
1 egész citrom
A citrom héját kis darabokban levágjuk a citromról, vigyázva, hogy minél kevesebb maradjon rajta a fehér bundájából, mert az keserű.

A tojássárgájákat (lehet egész tojást is, de ha csak a sárgáját használjuk, selymesebb lesz az étel) kikeverjük a kristálycukorral – célszerű már abban a lábosban, amiben majd főzni fogjuk. Habverővel kevergetjük, miközben hozzáadjuk a bort, és végig, folytatjuk a keverést amíg fel nem forr a leves. Csak forráspontig szabad enyhe tűznél hevíteni, utána gyorsan le kell húzni a lábost tűzről, hogy ki ne csapódjon a tojásfehérje. Ez körülbelül tíz percig tartó művelet.

A képen látszik, hogy nagyon belejöttem a habverővel való kevergetésbe, azért ilyen szép habos. Ennyi energiát azonban nem szükséges belefektetni…engem elkapott a hév…

Szenteste a második fogás már egy jó ideje a gyorsan és egyszerűen elkészíthető Tepsis hal.

A borleves maradéka – már ha van ilyen - nagyon kellemes másnap reggel is.

Kisfiam ünnepélyes keretek között lovaggá üttetett édesapja által. Névnapjára megkapta a régen vágyott kardot. Olyan szakértelemmel nézegeti, szeretettel simogatja a kis fából készült játékot, mint szamuráj a kardját. Felelősségének teljes tudatában támaszkodik rá a lépcsőn ülve, miközben nézi, hogy megyek el:
- Anyu, én fogok vigyázni a házra! – ígéri.