2010. február 27., szombat

Krókusz

Hogy kerek legyen a történet.
Mikor örömmel kiáltottam fel, hogy "hiszen krókuszt is ültettünk", leánykám, aki egyébként maga is segédkezett az őszi munkák idején, szintén örömujjongásban tört ki:
- Hurrááááá, lesz kókuszdióóónk!

Narancsos-répás muffin




A recept az amerikai muffinos könyvemből származik. A gyerekeim is élvezettel forgatják, nézegetik, hogy melyiket is kellene megsütni. Most is választottak egy-egy receptet. Mindkét gyerkőcöt odaállítom a konyhába, egyiket az egyik pulthoz, másikat a másik pulthoz (a törpe székre áll a megfelelő magasság elérése érdekében), megkapják a megfelelő eszközöket, kikészítünk minden hozzávalót, és indulhat a sütisütőparti. Kisfiam annyira élvezi, hogy azt kérte, olyan hosszú legyen a sütisütés, ami egészen az ebédig eltart (= egész délelőtt). Ebből a könyvből nehéz lenne ezt a kívánságot teljesíteni, ugyanis ezeket a sütiket meglehetősen gyorsan és meglehetősen egyszerűen el lehet készíteni. A négyévesnek is csak annyit kell segítenem, hogy mondom a sorrendet, illetve feltöröm a tojásokat. Ez utóbbival is megpróbálkoztunk, de az első kísérleti alany a földön landolt…
Az alapanyagok sem kívánnak különösebb beszerző körutat. A könyvet lapozgatva amerikai kockás kartonruhás-kötényes háziasszonyok képe dereng fel előttem még a Vadnyugat idejéből, akik a nehéz körülmények ellenére is kihozták a lehető legjobbat mindabból, ami adódott. Praktikum, egyszerűség, hatékonyság.
És a kedvenc részem a receptekben, hogy külön instrukciókat tartalmaznak arra az esetre nézve, ha 3500 lábnál magasabban tartózkodnánk (vö.: Sziklás-hegység). Ez esetben a liszt mennyiségét emeljük 2 bögrére.
Ezt a süteményt a lányom készítette el.

Hozzávalók
1 ¾ bögre liszt
1/3 bögre barna cukor
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 tk fahéj
½ bögre reszelt sárgarépa
¾ bögre narancslé
2 ek étolaj
1 narancs reszelt héja
2 cs vaníliás cukor
1 tojás
1/3 bögre arany mazsola
Csipet só

Melegítsük fel a sütőt 175 fokra.

Béleljük ki a muffin horpadásait sütőpapírral vagy olajozzuk ki őket.

Egy mély edényben keverjük össze a lisztet, a barna cukrot, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és a sót, keverjük össze.

Egy másik tálban keverjük el a répát, a narancslevet, az olajat, a narancshéjat, a vaníliás cukrot és a tojást. Keverjük össze egy robotgép segítségével. Adjuk hozzá a lisztes keverékünkhöz és fakanállal, gyors mozdulatokkal keverjük össze, hogy a száraz összetevők feloldódnak. Keverjük bele a mazsolákat is.

Adagoljuk ki a muffinsütőbe.

15-18 percig, tűpróbáig süssük.

1 percig pihentessük, melegen is tálalhatjuk.


Tejfehérjementes.

Nagyon várom a tavaszt. Ez az érzés a gyerekeimre is rátapadt, holott ők nagyon is élvezik a havat. Kisfiam mindenesetre azzal az ötlettel állt elő, hogy eltolja a házat oda, ahol tavasz van…
A házunk északi oldalán még nem olvadt el a hó, a másik oldalon már zöldell a fű. Kis törpém terepszemlét tartott az érdekes látvány felett, majd észak felé mutatott:
- Itt még tél van.

A virágágyás már felszabadult a hó fogsága alól. A hóval együtt a feledés fátyla is elolvadt az emlékezetemről, eszembe jutott, hogy tavaly nárciszokat ültettünk ide. Aztán az is, hogy tulipánhagymákat is. Végül ma reggel a krókuszok is beintegettek a téli álmot alvó gondolataim ablakán. Most nagyon izgulok, hogy mindez elő is bújik-e majd. Valamilyen zöld kis kezdeményeket már látni vélünk a fekete rögök között.

2010. február 19., péntek

Egyszer hopp....







Vaníliáskiflis barátainkat idén is vendégül láttuk karácsonykor. Most is fejtörést okozott, hogy mivel is kínáljuk őket. Kétlábút ők nem esznek, viszont ínyencek, ugyanakkor a karácsonyi dínom-dánom közepette olyasmit szerettem volna, amit nagy valószívűséggel nem ettek.
Így került sor a nagymamám receptjére, arra az ételre, ami egyből eszembe jutott, amikor gyerekkoromban anyukám azt kérdezte:
- Mit főzzek neked a születésnapodra?
- Eszterházy rostélyost!

Hozzávalók
rostélyos (vagy hátszín, az is elég szaftos)
sárgarépa, jó sok
fehérrépa, nem kevés
kakukkfű
egész bors
étolaj



A rostélyos szeleteket olajon gyorsan átsütjük mindkét oldalukon.

Felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje, megsózzuk, fűszerezzül kakukkfűvel, kevés egész borssal, félpuhára főzzük.

Sárgarépát és fehér répát jó sokat megtisztítunk, és hosszanti irányban felvágjuk, 2 vagy 4, vagy több részre, attól függ, milyen vastag a répa. Amikor félig puha a hús, akkor hozzáadjuk a répákat. Puhára főzzük.

Végül betesszük a sütőbe, és "zsírjára" sütjük. Hogy szaftos legyen, de ne vizes.
Két szem kockacukor vagy egy kiskanál szódabikarbóna meggyorsítja a hús puhulását.

Hagymás krumplit tálaltam mellé.

Előételnek paprikába töltött, illetve dióba forgatott fűszeres kecskekrémsajtot kínáltunk pirítóssal, melyhez egy üveg villányi rozét bontottunk, a rostélyos mellé pedig a kedvencünket, villányi cabernet sauvignont.

Desszertnek kitettem a szokásos karácsonyi aprósüteményeimet (moszkauer, vaníliás kifli, mogyorós puszedli), mintegy látványelemként, vendégeink nem édesszájúak. A dekorációt azonban rendeltetésszerűen használtuk fel, mind egy szálig elfogyott.


Tojásmentes.
Gluténmentes.


A receptet emlékidézésnek írtam most le, nem illik az évnek ezen szakához, hiszen böjt ideje van. Szürkeség van, köd van, olvadás van. Ez az időszak bizony kedvez a betegségeknek. Kisfiunk panaszolja is:
- Sok gyerek beteg az oviban, van akinek hasmenése van, van akinek a torka fáj, van akinek agyvérzése van…

2010. február 13., szombat

Sajtos-tejfölös csirke(pulyka)mell




Az egyszerű, de nagyszerű kategória darabja ez a recept, a húgomtól tanultam. Gyorsan el lehet készíteni, nagy mennyiségben is, így vendégvárásra is megfelelő fogás lehet.
A gyerekek is szeretik. A válogatós felnőttek is. Feltéve, ha válogatásuk tárgya nem a kétlábú, erről majd később.

Hozzávalók
1 kg csirke vagy pulykamell-filé
30 dkg sajt
2 családi dobozos tejföl (8 deci)
szerecsendió
kakukkfű


A húst apró darabokra vágjuk, ha esetleg nyesedéket kapunk a boltban, még könnyebb dolgunk van.

Egy jénait kivajazunk, és rétegezve belerakjuk a hozzávalókat. Alulra hús kerüljön, melyet megsózunk, erre jön a sajt, így szépen összeér az ízük. A sajtréteget fűszerezzük a kakukkfűvel és a szerecsendióval. Majd alaposan megtejfölözzük. Ne sajnáljuk az anyagot, mert tulajdonképpen ebben fő-sül meg a hús. Úgy gazdálkodjunk, hogy az építmény tetején tejfölréteg legyen.

Amikor a sütőbe tesszük, alacsony hőfokon kezdjük el sütni, lassan emelve a hőmérsékletet, míg végül el nem érjük a 175-200 fokot. Így szépen lassan elpárolog a hús felesleges leve.

Körülbelül másfél óráig süssük, ellenőrizve, hogy megpuhult-e a hús. Ha túlságosan pirulna a teteje, terítsük le alufóliával.

Gluténmentes.
Tojásmentes.


Kisfiunk még mindig nem lendült túl a húsevés problematikáján. Amikor valamilyen húsételt tálalok elé, mindig megkérdezi:
- Ez igazi volt? - Mire a lelki szemeim előtt rögtön megjelenik egy műanyagpulyka, vagy gumicsirke, mint az élő állat alternatívája.
- Igen, igazi volt kisfiam.
És mivel a Minierőmű jobban szeret szembenézni a veszéllyel és a félelemmel, rögtön tervet is kovácsol a legközelebbi főzés idejére:
- Akkor majd máskor én megyek és lepuskálom a pulykát és a malacot és hazahozom és megesszük, jó?
Végül is mi tanítottuk már pár hetes korában…Ez elment vadászni…

2010. február 11., csütörtök

Fogyasszon




Lenyűgöző a magyar nyelv. Egyik gyöngyszeme, régi kedvencem a fogyaszt szó. Ami saját maga ellentétét is jelenti.
- Fogyasztunk! – kiáltjuk vidáman a baráti társaságban összekacsintva, miközben tömjük magunkba a finomságokat. Egyesek súlyzózó mozdulatokat imitálnak a söröskorsóval. Ezekben a hedonista pillanatokban olyan értelmetlennek tűnik a kilók fogyasztása, és sokkal értelmesebbnek a kalóriáké.
De egyszer csak sok lesz a jóból…

Gyermekeim születése után gondolatban nap, mint nap lefogytam, azonban ennél kézzelfoghatóbb eredményekre vágytam.
Az utóbbi másfél évben jó pár (eddig 15) kilótól szabadultam meg, miközben etetgetem cseperedő gyermekeimet és gondozom gasztroblogom szépen sarjadó leveleit. Többen kérték, hogy írjam le a receptet hozzá, nos íme.

Hozzávalók

Először is kell egy jó kis túlsúly ugyebár
Aztán egy nagy adag büszkeség
Elszántság
Lehetőleg tavasz vagy nyár
Egy kis (vagy nagy) aranyér (ez utóbbi elhagyható, de ha van, akkor erős gondolkodásra késztet, hogy mi mehet be…mert hogy az inputból egyszer csak output válik). Hátrányból előny.


Mondhatom, sokféle módszert végigtanulmányoztam – szigorúan elméletben -, és arra a következtetésre jutottam, hogy a fogyókúrának egy lényege van: több kalóriának kell kikerülnie a szervezetből, mint amennyi bejutott. Ennek pedig két módja van: keveset enni és sokat mozogni.

Ezt az egyszerű de nagyszerű elméletet csak kisebb trükkökkel tudom kiegészíteni:

1. Azt a kevés kalóriát is inkább a nap első felében fogyasszuk el, délután-este már ne túl sokat együnk.

2. A rostdús táplálkozás fontosságát nem lehet eléggé kiemelni. Ami egyúttal a kevésbé rostdús táplálékok – úgymint krumpli, fehér liszt, rizs, cukor - tökéletes elhanyagolását is jelenti.

3. Salátából, zöldségből jóóóóó nagy adagot is lehet vételezni, amivel tulajdonképpen jól is lehet lakni.

4. A szervezet hamar hozzászokik a kevesebb kalóriához, ezért abból hasznosít annyit, amennyit csak bír. Így kénytelenek vagyunk becsapni – hetente egyszer jól kell lakni.

5. Inni, inni és inni. Vizet, természetesen. Ugye milyen nehéz eleget inni? Rakjunk ki reggel egy másfél literes ásványvizes palackot magunk elé, és nézzünk szembe vele. Ennek bizony el kell fogynia a nap végére, úgy, hogy ezen felül reggelire igyunk még fél liter teát. Többet inni szabad, kevesebbet nem.
Télen nehezebb ennyi vizet lehörpinteni, nem esik jól az ember torkának. Gyümölcsteákat szoktam főzni, és édesítőszerrel iszom – persze ez utóbbi el is hagyható (hahaha, aki ugyanebben a cipőben jár, az általában szereti az édes ízt). Napi egy-két édesítőtől biztosan nem dől össze a világ.

6. Mindig legyen otthon megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs. Nálam bevált az olajbogyó is, így akármikor össze tudok dobni egy görög salátát, amit bármikor szívesen fogyasztok. Jól jöhet még a joghurt és a teljesörlésű biokeksz is. Valamint az 1-es kategóriás csokipudingnak is sokat köszönhetek.

7. Tavasszal és nyáron egyszerűbb dolgunk van a fogyókúra elkezdésével. Először is a napsütés miatt az emberben több az életkedv, a zöldség-gyümölcs kínálat megkönnyíti a kalóriaszegény táplálékok előállítását, és melegben kisebb az étvágy is.

8. Télen a levesek, párolt zöldségek tehetnek jó szolgálatot. Ilyenkor inkább a visszafogottságra, a súlymegőrzésre koncentráljunk. Télen a zsírpárnák is jobban ragaszkodnak az emberhez és nagyobb az éhségérzet is.

9. Vásároljunk magunknak csinos ruhákat, nem baj, ha pár hónap múlva már nem lesznek jók. (angol turi) Az önbizalom tartást ad.

10. Olyan sportot válasszunk, amiben kedvünket leljük. A mozgás öröméért, és ne az előttünk lebegő célért mozogjunk. Legyen ez a „mi időnk”, amikor minden gondot-örömet-családtagot-háztartást-tankönyvet-kiskertet hátrahagyhat az ember és önző módon csak maga van.

11. Ne akarjunk gyors eredményt. A Lassú víz partot mos-elv alapján a lassabb eredmény tartósabb is lesz.

12. Többnyire ehetjük ugyanazt, amit a család, csak hagyjuk ki azokat a falatokat, amelyek nem nekünk szólnak. Például a levesből hagyjuk ki a tésztát, a hús mellé csak a salátát együk, vagy pároljunk zöldséget is. Egy idő után úgy kell elhessenteni a fogyásra nem szoruló és egyébként a zöldféléért nem rajongó szeretteinket – és legközelebb egy nagyobb adag salátával készülni.

13. Nassolásnak szuper az aszalt szilva, aranymazsola – persze mértékkel, mert ezek is hizlalnak ám. Kisfiam teljesen bolondja lett az aszalt szilvának.

+1 Ezenkívül sokat segített még a férjem azzal, hogy a vacsorákat nem kellett elkészítenem és le sem kellett ülnöm oda csorgó nyállal nézni, hogy mit esznek a többiek. A családi beszélgetésekre vacsora – illetve esetemben a kisszoba csöndes magányában töltött internet-szakkör - után kerítünk sort.

Még nem vagyok ott, ahol szeretnék. De Pupu-Pandának (ahogy kisfiam emlékezett a szomszédoknál látott Kung-fu Panda nevére) – terebélyes méret és domborulatok mindenfelé - már nem érzem magam.

2010. február 1., hétfő

Puncsleves


A mélyhűtőben laknak a gyümölcsleves összetevői, hogy télen is hódolhassunk ennek a szenvedélyünknek. Gyorsan, kényelmesen készítem el a család kedvencét. Ezúttal azonban homokszem csúszott a gépezetbe. Valami furcsa ízt és egyúttal ízetlenséget is kiéreztünk az elkészült levesből. Hogy a joghurt nem volt mégsem elég friss, vagy a meggyel történt valami, az ma már kideríthetetlen. Kiönteni viszont nem szerettük volna, ez ellenkezne a sváb spórolóssággal, és különben is szeretjük a kihívásokat.

A Húgommal tehát a legkülönfélébb összetevőket locsoltuk a meleg elegybe. Kezdtük a logikusnak tűnő citromlével. Majd jött a narancslé. Barnacukor. Utánafűszereztünk még fahéjjal és szegfűszeggel. A furcsa íz maradt. Öntöttünk hozzá vörösbort. A színe gyönyörű lett, az íze, nos az íze nem. Javult, de az a mellékíz még mindig kivehető volt. Bekeményítettünk, jött a Garrone Cherry. Az íz még mindig velünk volt. Az erő egyre kevésbé. Végül az utolsó szóbajöhető folyadékot löttyintettük a lábosba, gyerekkorunk kedvencét, a szobi málnaszörpöt…és igen, igen, ez végre meghozta a sikert!

Összedobtuk hát a puncslevest, ami különösen ízlett mindenkinek. Legközelebb is kipróbáljuk így, csak nehogy hiányozzon belőle valami kis összetevő, valami meghatározhatatlanul külöleges, a háttérben megbúvó aroma…


És ha már a puncsnál tartunk. Kislányunk szobáját festettük hercegnős rózsaszínre. A csinos festőfiú felmérte a terepet, távoztában még megkérdezte:

- Akkor puncsszín lesz?

Azt tudtam, hogy azt nem kérdezhette, amit hallottam. Szerencsére másodszorra rájöttem a kérdés értelmére….