2010. március 20., szombat

Karfiolkrémleves













Bár nincs kimondottan szezonja a karfiolnak, de azért még kapható, ha máshogyan nem mirelitben. Illetve az étel egy mélyhűtőtakarítási akciónak is lehet a végeredménye. Lassan ki kell ennünk, ami még az elmúlt nyár óta itt lapul, mert visszavonhatatlanul (?) tavasz van, annak pedig következményei lesznek a mélyhűtő-kapacitásra nézve is.






Hozzávalók


1 fej karfiol


vöröshagyma


1 szál fehérrépa


petrezselyem


2 leveskocka (lehetőleg bio)


őrölt szerecsendió


lestyán



bors


2 deci tejföl






A karfiolt rózsáira bontjuk, megmossuk, a fehérrépát megpucoljuk, 3 részbe vágjuk, a vöröshagymát felkockázzuk, a petrezselymet nem túl apróra vágjuk.






Mindezt lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Megfűszerezzük. A lestyán különösen jó ízt ad a levesnek, maggi fűszernek is szokták nevezni, csak sokkal jobb, mint egy ételízesítő.




Ha megpuhult a répa is, akkor a zöldségeket átmerjük egy magasfalú edénybe, adunk hozzá némi levet is. Botmixerrel összeturmixoljuk, majd visszaöntjük a főzőlábosba.





A magasfalú edénybe beleöntjük a tejfölt és szép lassan hozzámeregetünk a meleg levesből, habverővel homogenizálva azt. Ha kellően átmelegedett a tejfölös elegy, az egészet visszaöntjük a főzőlábosba és még egyszer alaposan átkeverjük.





Levesbetétnek pirított kenyérkockát adhatunk.





Vagy magát a karfiolt. Ez utóbbi esetben a karfiolt csak akkor tegyük a fővő levesbe, ha a fehérrépa már valamennyire megpuhult. Ha együtt kezdjük el főzni őket, akkor a fehérrépa puhulásáig a karfiol annyira megfő, hogy atomjaira fog esni. Ha a karfiolmintlevesbetét-megoldást választjuk, akkor természetesen a turmixolás-kevercsélés előtt tegyünk félre néhány szép karfiolrózsát, és ha kész a leves, akkor csúsztassuk vissza őket oda.





Igazából eleve úgy lenne egészséges főzni, hogy a lobogva forró vízbe tenni a zöldséget. Szerény véleményem szerint mire megfő a karfiol, amúgy is sokat veszít a vitamintartalmából, ezért ha egyszerűsíteni szeretnénk az életünkön, kezdjük el az összes zöldséget együtt főzni.


Néha az egészséges ételkészítési módnak megfelelően rakom bele a karfiolt, amikor jó kislány szeretnék lenni.





Gluténmentes.


Tojásmentes.


Tejfehérjementesen használjunk növényi tejszínpótlót.







Tavasz van, gyönyörű. Idén úgy döntöttünk, idusán elmerészkedünk a Múzeumhoz megmutatni a gyerekeknek is, amiről addig csak meséltünk.


A műsorból nem sok mindent hallottunk, mert a kihangosítás csapnivaló volt. Így inkább a látványban gyönyörködtünk. Volt miben. Először is körülbelül 50 Petőfi állt a háttérben – jó, jó, tudom ám, hogy márciusi ifjak – de a gyerekek egyre csak Petőfit várták, hogy kijöjjön a lépcső végére és elszavalja a Nemzeti dalt. Nem jött, az túl sablonos lett volna, gondolom így vélekedett a rendező (egyébként a történelmi hűségnek ez meg is felelt). Jobb híján az ötven feketeruhás-kokárdás háttérben álló ifjat tudtuk felmutatni, mint Petőfit.


Szárnyra bocsátottak több tucat galambot, mint a szabadság madarait, valamint piros-fehér-zöld lufikat is, melyek messzire szálltak (Anyu ugye berepülnek valakinek az ablakán?)


Ágyúlövés is elhangzott, elég sok, és rettentő hangos.


A jó háromnegyedórás műsor alatt Apuanyu felváltva tartogatta kisebbikjét, aki érzete, hogy hogyan lehet fenntartani ezt a kellemes állapotot, arcocskáját egyre csak a miénkhez nyomta, így nem is volt igazán kedvünk átadni a másiknak az egyre nehezebb csomagot.


A nagymama ebéddel várta a megfáradt ünneplőket. Hogy ki ne maradjon az élményből, kisfiam összegezte számára a látottakat:


- Le akarták lőni ágyúval a madarakat, de nem sikerült.


2 megjegyzés:

Bianka írta...

Ez nagyon finom lehet, mostanában úgy is rá vagyok gyógyulva a karfiolra

Anyul írta...

Akkor feltétlen próbáld ki.
Kisfiam kétszer is evett belőle, pedig nem egy zöldségmániás...