2010. március 14., vasárnap

Piros-fehér-zöld






Volt egy tavasz, lágy szellővel arcot simogató, a tél szorítása után meleget hozó. Egy tavasz, amikor a mindent megígérő fuvallat utcára hívta nem csak a mindig lánglelkű fiatalokat. Pedig a háztetőkön még…. Egyszerre lettünk nagykorúak, ország és osztály. Azóta is megünnepeljük minden március közepén egy közös sétával. Bár néha az az érzésem, hogy az érettségit végül is csak egyikünk tette le…A séta mellett idén az ebéddel is ünnepeltem. A színével, mert Petőfiék talán nem ettek csirkét márciusban, akkor a csirkének is szezonja volt, tavasz végén, nyár elején. Csak a nagyon gondos háziasszonyok, akik a szobában neveltek fel egy-egy példányt, dicsekedhettek ennél korábban egy-egy rántott csirke-ebéddel.

Paprikás csirke, ahogy én szeretem

Hozzávalók
csirkedarabok (most 2 combot, egy csontos csirkemellet, 4 szárnyat vettem – az egész csirkét hosszadalmas lenne felvágni és így olyan részek kerülnek az ételbe, amit igazán szeretünk)
2 nagy fej vöröshagyma
2 szelet füstölt szalonna
1 zöldpaprika
1 paradicsom
pirospaprika
piros arany, vagy Édes Anna, vagy házi darált paprika

étolaj
3 evőkanál liszt
bő két deci tejföl

A szalonnát felkockázzuk, étolajon sütjük, kis idő elteltével hozzáadjuk a kockákra vágott hagymát, majd a felkockázott paprikát, végül a paradicsomot is. Ha szépen átdínsztelődött, ráteszem a csirkedarabokat, hogy átsüljön-piruljon a bőre, fehéredjen a húsa.

Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a csirkehúst. Megfűszerezzük pirospaprikával, piros arannyal, sóval. Addig főzzük fedő alatt, amíg a hús megpuhul.

Ekkor mondhatnánk, hogy készen van, de nem mondjuk, most jön az a rész, amitől különösen szeretem ezt az ételt.Félrehúzzuk a tűzről, kiszedjük a csirkehúsdarabokat a léből. A levet átszűrjük, átpaszírozzuk egy másik edénybe. Közben a tejfölt habverő segítségével csomómentesen elkeverjük, egy kis vizet is adunk hozzá, az segít ebben. Lassan hozzámeregetünk a paprikás léből, addig, amíg a tejfölös elegy meleg nem lesz. Akkor visszaöntjük a főző lábosba, folytonos kevergetés mellett hozzáöntjük a többi paprikás levet is, és állandóan kevergetve, lassú tűzön besűrítjük, azaz behabarjuk. Ha kész, visszatesszük a csirkehúst.

Nokdelivel, fokhagymás uborkasalátával tálaltam, nemcsak a trikolor kedvéért.

A magyaros érzésre túrós, mákos, almás (és persze túrósmákosalmás) rétessel erősítettem rá, na meg gyümölcslevessel , tele finom pándi meggyel. Meggynagyhatalom vagyunk ugyanis, díjnyertes, csodálatos beltartalmú meggyfajtákat állítanak elő nemesítőink. Amerikában nem is ismerik a meggyet, csak a cseresznyét. Pedig az élet akkor szép, ha egy kicsit savanyú is, jól tudjuk mi ezt itt Közép-Kelet-Európában….






Volt egy tavasz, lágy szellővel arcot simogató, a tél szorítása után meleget hozó. Egy tavasz, amikor a mindent megígérő fuvallat utcára hívta nem csak a mindig lánglelkű fiatalokat. Pedig a háztetőkön még….

Egyszerre lettünk nagykorúak, ország és osztály. Azóta is megünnepeljük minden március közepén egy közös sétával. Bár néha az az érzésem, hogy az érettségit végül is csak egyikünk tette le…




A séta mellett idén az ebéddel is ünnepeltem. A színével, mert Petőfiék talán nem ettek csirkét márciusban, akkor a csirkének is szezonja volt, tavasz végén, nyár elején. Csak a nagyon gondos háziasszonyok, akik a szobában neveltek fel egy-egy példányt, dicsekedhettek ennél korábban egy-egy rántott csirke-ebéddel.




Paprikás csirke, ahogy én szeretem




csirkedarabok (most 2 combot, egy csontos csirkemellet, 4 szárnyat vettem – az egész csirkét hosszadalmas lenne felvágni és így olyan részek kerülnek az ételbe, amit igazán szeretünk)

2 nagy fej vöröshagyma

2 szelet füstölt szalonna

1 zöldpaprika

1 paradicsom

pirospaprika

piros arany


étolaj


3 evőkanál liszt

Bő két deci tejföl




A szalonnát felkockázzuk, étolajon sütjük, kis idő elteltével hozzáadjuk a kockákra vágott hagymát, majd a felkockázott paprikát, végül a paradicsomot is. Ha szépen átdínsztelődött, ráteszem a csirkedarabokat, hogy átsüljön-piruljon a bőre, fehéredjen a húsa.




Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a csirkehúst. Megfűszerezzük pirospaprikával, piros arannyal, sóval. Addig főzzük fedő alatt, amíg a hús megpuhul.




Ekkor mondhatnánk, hogy készen van, de nem mondjuk, most jön az a rész, amitől különösen szeretem ezt az ételt. Félrehúzzuk a tűzről, kiszedjük a csirkehúsdarabokat a léből. A levet átszűrjük, átpaszírozzuk egy másik edénybe. Közben a tejfölt habverő segítségével csomómentesen elkeverjük, egy kis vizet is adunk hozzá, az segít ebben. Lassan hozzámeregetünk a paprikás léből, addig, amíg a tejfölös elegy meleg nem lesz. Akkor visszaöntjük a főző lábosba, folytonos kevergetés mellett hozzáöntjük a többi paprikás levet is, és állandóan kevergetve, lassú tűzön besűrítjük, azaz behabarjuk. Ha kész, visszatesszük a csirkeh


Nokdelivel, fokhagymás uborkasalátával tálaltam, nemcsak a trikolor kedvéért. A magyaros érzésre túrós, mákos, almás (és persze túrósmákosalmás) rétessel erősítettem rá, na meg gyümölcslevessel persze, tele finom pándi meggyel. Meggynagyhatalom vagyunk ugyanis, díjnyertes, csodálatos beltartalmú meggyfajtákat állítanak elő nemesítőink. Amerikában nem is ismerik a meggyet, csak a cseresznyét. Pedig az élet akkor szép, ha egy kicsit savanyú is, jól tudjuk mi ezt itt 

5 megjegyzés:

Edó írta...

Nagyon kedves bevezetot irtal!Es fincsi!

Fruzsi írta...

Minden nap alig várom, hogy van-e új a házisárkány blogja alatt :)
Imádlak olvasni! És a receptek fantasztikusak!

Bianka írta...

De ötletes :)

Anyul írta...

Köszönöm a dicsérő szavakat, jól estek!!! :)

Névtelen írta...

:)

kasa! télleg... majd visszaolvasom egy kicsit...


szabolcs