2010. április 28., szerda

Takarékos lasagne


Gyermekeimet vásárolni vittem- Általában egyedül szeretek menni, de most úgy alakult, hogy őket is vittem, végül is tanulni kell az életet. Amikor annyi idős voltam, mint a nagyobbikom, már évek óta egyedül jártam Anyukám bevásárló kosarával a boltba. Édesanyám szépen felírta, mit kell vennem, fillérre pontosan melléírta az árát is, én meg nagyon szerettem lesétálni a boltba és vissza. Más világ volt az, nagyon más.

Nos a múlt heti nagybevásárlást az én kis majmocskáimmal együtt hajtottam végre. Vagy helyesebb lenne talán Mauglikat írnom, mert pont úgy viselkednek, mint a farkasok felnevelte embergyerek, amikor visszakerül a civilizációba. Nyilvánvaló dolgokra csodálkoznak rá, mint ahogyan mi tennénk, teszem azt egy dzsungelben. Ahogyan példának okáért a Rózsadombon, tehát nagyvárosi viszonylatban nem túlzottan szennyezett helyen levő Budai Gyerekkórház felé igyekeztünkben kisebbikem megkérdezte, hogy mi ez a furcsa szag. A benzin volt és a kutyakaki (oh bocsánat, ez nem tipikus része egy gasztroblognak). Hiába mégiscsak más, mint az őáltaluk beszippantott édes falusi levegő. No szóval két kis Mauglim csimpaszkodott a bevásárlókocsin és mindent megcsodáltak. Tudják a marketingesek a dolgukat, mert léprementek volna az összes csipsznek-cukornak-üdítőnek. A legjobban azonban a lasagne-t rejtő doboz tetszett nekik. Mondtam, hogy ilyen félkész ételport nem vagyok hajlandó venni, de otthon szívesen csinálok nekik. Meggyőződésem, hogy a NA-glutamát, amit ízfokozóként az ilyesfajta ételekbe tesznek egyfajta legális drog. Igaz nem annyira káros, de függőséget okoz, az ember elszokik az élő ízektől.

Tehát a hétvégi feladat a lasagne volt. A méregdrága lasagne tészta helyett lebbencs tésztát vettem, ugyanolyan jól betölti a célját, lényegesen olcsóbb és még magyar is. Sajnálom, hogy a szüleim olyan messze laknak, így nem hallhattam Apukám szokásos felkiáltását: - Az anyja, lazannya!!!

Hozzávalók

1 zacskó lebbencs tészta
80 deka darált hús 500 g főzőparadicsom (vagy paradicsomlé) 1 kis doboz paradicsomsűrítmény nyári időszakban friss, hámozott paradicsom 1 fej vöröshagyma olívaolaj
egy kis kolbász (lehet szétfővős is)
1 szál zellerzöld 1 szál sárgarépa só fűszerek: oregánó, kakukkfű, bazsalikom (ezutóbbi most frissen került a szószba) 15 deka sajt (Illene valami olaszosat írni, én azonban csakazérrrrtis trappistát tettem rá; volt szerencsém többször is tiszteletemet tenni Olaszországban, amit imádok, sokféle sajtot is kóstoltam, míg egyszercsak el nem érkeztünk valami fantasztikus állagú és ízű alpesi sajthoz, megállapítottuk, hogy sok jót ettünk már, de eeeeez - aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez tisztára olyan, mint a mi trappistánk....)
Az olívaolajon megdínszteljük a hagymát, vele egyidejűleg a lábosba dobjuk az apró kockára vágott sárgarépát is, kicsit később a kolbászt (nyamm, eddig majdnem olyan, mint egy jófajta magyaros rántotta). Rátesszük a húst, kifehérítjük. Hozzáöntjük a paradicsomlevet, a sűrítményt, sózzuk, fűszerezzük, beledobjuk a zellerszárat is.

Körülbelül 40 percen át rotyogtatjuk. Kissé levesebbre maradhat, hogy legyen a tésztának miben megfőnie.

A szögletes alakú jénai tál aljába öntönk egy kis olívaolajat, hogy a tészta le ne ragadjon. Ezután kilegózzuk a tésztából a tál alaprajzát, ráteszünk egy adag paradicsomos húst, majd megint egy tésztaréteg következik. Addig játszunk így, amíg a hozzávalók kitartanak, felülre hús jusson.
Betoljuk a sütőbe és 30-40 percig, tűpróbáig sütjük. Én most úgy jártam, hogy nem volt elég lédús a szaftos husi, és a teteje már pirult, de a tészta még nem volt kész. Nos, csaltam egy kicsit, és bevontam a kritikus pontokat tejföllel. Nem ártott az egyvelegnek, bár olasz gasztronómia szakértők most biztos a fejükhöz kapnak (na ne nagyképűsködjek, jobb dolguk is van nekik, mint hogy ezeket a sorokat olvassák). Ez azonban minket egy cseppet se zavarjon. A cél a legtöbb háziasszony és háziférfi esetében ugyanis nem az, hogy autentikus, bocuse d'Or esélyes ételeket készítsen, hanem hogy olyanokat, amiket pénztárcája megenged, és családja lehető legnagyobb örömére válnak. Meg a barátokéra és ismerősökére is.
Ennek a filozófiának a jegyében bátran szórjuk meg trappista sajttal a tetejét, és pirítsuk addig, amíg el nem éri azt a barnaságot, amit mi kedvelünk.
Barátaim, ne engedjétek, hogy az ízlésterroristák eluralják a lelketeket!

Kisfiam lovagolni jár, az óvoda szervezte ezt a lehetőséget. Kimennek a faluszéli lovardába a kis ovisok, hogy meglovagolják Villámot, a hatalmas hasú (kiscsikó van benne?), rendkívül békés fiú pónit. (a nomen est omen - bölcsességet erősítő kivételt). Miután mindenki meglovagolta a táltos paripát - némelyek még integetnek is az ovónéninek és a délelőttjét ebben a mesevilágban töltő, kivételezett helyzetben levő szülőnek -, répával etetik, vakaróval vakarják, kefével fésülik a mindent tűrő állatot. A lovardában nem csak gyönyörű telivérek vannak, akik a dús füvű mezőkön legelnek álló nap, hanem a gyerekek simogatásáért esedező ebecskék, egész nyúlfarm egészíti ki a képet.
Julika, a lovaglást tanító tündérlány nagy örömmel fogadta a kiscsoportot. - Megszületettek a kisnyuszik, mindenféle színű van! - Kék is? - reménykedett egy bátortalan hangocska. Sajnos kék azonban nem volt.
Meg kell még tanulni ezt a világot, tele kell írni a fehér lapokat, feltölteni az információkat az adatnélküli sofwerekre, amíg úgy működnek, ahogy annak lennie kell. Az Állatok és tulajdonságaik adathalmaz is hiányokat mutat fel tehát, mint ahogyan az az előző és a következő példából is látszik.
- Ez milyen állat bőréből van? - kérdezi reggel a pizsomáját simogatva fiú kicsinyem, ahogy ő nevezi magát. - Ez nem állat bőréből van, ezt az anyagot úgy hívják, hogy plüss. - Plüssállatból! - köt kompromisszumot a két információ között.
Ha az embernek már kellő számú adat áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a fenti párbeszéden jóindulatú mosoly kíséretében vihogjon, az élet akkor sem könnyű. Leckefüzetet kellett venni, de csak három féle mintájút lehetett kapni a papírboltban. Egy hercegnőset, és két kamaszfiúknak valót: az egyik valamilyen ismeretlen vadul kinéző fiúbandát, a másik pedig egy raftingos csapatot ábrázolt. Kislányom hosszasan vívódott, sejtettem miért. Próbáltam segíteni neki a döntésben:
- Válaszd a kajakosokat.
- Anyu, én igazából a hercegnőset szeretném. - Akkor válaszd azt. - De félek, hogy kinevetnek. - Tudod, mit? Vegyük a hercegnőset, bekötöm egy szép papírba és csak Te tudod majd, hogy ott vannak a hercegnők alatta. A hercegnőpalánta nagyon megörült ennek a javaslatnak. Az én szívem meg összefacsarodott, hogy milyen világ az, ahiol a gyerek nem vállahatja fel szabadon, hogy ő az....

2010. április 15., csütörtök

Currys csirke

* Képünk illusztráció. Elképzelt tálalási javaslat.


Ezt a receptet a Húgom találta ki. Sőt, ő is főzte meg, és fotózta le (amit épp nem találok, viszont ez a fotó és étel is az övé...).. Nekem csak ennem kellett. És megcsodálnom, ahogy a húst feldolgozza. Olyan precizitással, amire én nem lennék képes. És olyan szakértelemmel, amivel sosem fogok rendelkezni. Hamarosan állatorvos lesz….Így élelmiszerbiztonság szempontjából is a legmagasabb szintű szolgáltatást kaptuk.

Hozzávalók 
1 kiló csirke- vagy pulykamell apró kockákra vágva
½ üveg szójaszósz
szerecsendió
bors
4 deci tejföl
étolaj

A húst feldaraboljuk, étolajon kifehérítjük-pirítjuk. Hozzáöntünk szójaszószt, megfűszerezzük a curryporral, az őrölt szerecsendióval, és a borssal. Sózni nem kell, a szójaszósz eleve sós. Addig főzzük tovább, amíg a húst teljesen puha nem lesz. Az ízek is szépen összeérnek.

A végén óvatosan-lassan hozzáöntjük a tejfölt, hogy össze ne ugorjon. Még egyet rottyintunk rajta.

Mazsolás, vagy kukoricás, netán sima rizzsel tálaljuk. A teljeskiőrlésű tészta is jól illik hozzá.

Tojásmentes.

Ma délelőtt az oviban voltam nyílt napon. A kisfiam már nagyon készült rá, hogy „meglátogatom”. Olyan öröm sugárzott a tekintetéből, hogy én is ott vagyok, hogy az szívszorító. Jó dolga van az oviban, szeretik az ovónénik, a gyerekek, de ilyenkor mégiscsak kiderül, milyen nehéz is egy kiscsoportos óvodásnak, ha a szülei nélkül kell eltöltenie a napot.
- Megmutatom a területet! – hívogatott reggel a csoportszoba felé a csöppem, mintha csak egy szafarira indulnánk. A rezervátumban azonban én, a látogató voltam a különleges lény, a bennfentes „bennszülöttek” hamar körémgyűltek, és megbámultak. Majd meg is szólítottak, aztán úgy döntöttek, közéjük tartozom. Megnézegették velem a könyveket, kiraktuk a sellőlányt 3D-ben, autóztunk, én is sorban álltam a kézmosáshoz. Azt hiszem az álcázásom nem volt teljesen tökéletes, valahogy kilógtam a sorból, de ebben nem lehetek biztos, mert a fürdőszobai tükörben csak a térdemet láttam. Volt körjáték – Lánc, lánc eszterlánc…forduljon kis Joncyka, Joncykának lánca… Joncyka egy magyon aranyos magyar kisfiú. Megtudtam, hogy Zsoltika dinoszaurusz-mérnök akar lenni. A dinoszaurusz mérnök dinoszaurusz-robotokat tervez az Állatkert számára. Gyurmáztam, színeztem, logikai feladatokat oldottam meg. De egyik sem volt olyan nehéz, mint az a feladvány, hogy el is tudjak indulni a dolgozóba, meg ne is sírjon a csöppnyi emberpalánta. Végül aztán sikerült, és még Joncykától is kaptam egy búcsúpuszit.



Ezt a receptet a Húgom találta ki. Sőt, ő is főzte meg, és fotózta le (amit épp nem találok, viszont ez a fotó és étel is az övé...).. Nekem csak ennem kellett. És megcsodálnom, ahogy a húst feldolgozza. Olyan precizitással, amire én nem lennék képes. És olyan szakértelemmel, amivel sosem fogok rendelkezni. Hamarosan állatorvos lesz….

Így élelmiszerbiztonság szempontjából is a legmagasabb szintű szolgáltatást kaptuk.




Hozzávalók

1 kg csirke- vagy pulykamell apró kockákra vágva

½ üveg szójaszósz

currypor

szerecsendió

bors

3-4 deci tejföl

étolaj




A húst feldaraboljuk, étolajon kifehérítjük-pirítjuk. Hozzáöntünk szójaszószt, megfűszerezzük a curryporral, az őrölt szerecsendióval, és a borssal. Sózni nem kell, a szójaszósz eleve sós. Addig főzzük tovább, amíg a húst teljesen puha nem lesz. Az ízek is szépen összeérnek.



A végén óvatosan-lassan hozzáöntjük a tejfölt, hogy össze ne ugorjon. Még egyet rottyintunk rajta.


Mazsolás, vagy kukoricás, netán sima rizzsel tálaljuk. A teljeskiőrlésű tészta is jól illik hozzá.



Tojásmentes.




Ma délelőtt az oviban voltam nyílt napon. A kisfiam már nagyon készült rá, hogy „meglátogatom”. Olyan öröm sugárzott a tekintetéből, hogy én is ott vagyok, hogy az szívszorító. Jó dolga van az oviban, szeretik az ovónénik, a gyerekek, de ilyenkor mégiscsak kiderül, milyen nehéz is egy kiscsoportos óvodásnak, ha a szülei nélkül kell eltöltenie a napot.

- Megmutatom a területet! – hívogatott reggel a csoportszoba felé a csöppem, mintha csak egy szafarira indulnánk. A rezervátumban azonban én, a látogató voltam a különleges lény, a bennfentes „bennszülöttek” hamar körémgyűltek, és megbámultak. Majd meg is szólítottak, aztán úgy döntöttek, közéjük tartozom. Megnézegették velem a könyveket, kiraktuk a sellőlányt 3D-ben, autóztunk, én is sorban álltam a kézmosáshoz. Azt hiszem az álcázásom nem volt teljesen tökéletes. Volt körjáték – Lánc, lánc eszterlánc…forduljon kis Joncyka, Joncykának lánca…. Megtudtam, hogy Zsoltika dinoszaurusz-mérnök akar lenni. A dinoszaurusz mérnök dinoszaurusz-robotokat tervez az Állatkert számára. Gyurmáztam, színeztem, logikai feladatokat oldottam meg. De egyik sem volt olyan nehéz, mint az a feladvány, hogy el is tudjak indulni a dolgozóba, meg ne is sírjon a csöppnyi emberpalánta. Végül aztán sikerült, és még Joncykától is kaptam egy búcsúpuszit.


A helyes képet is pótolja a szekesztőség hamarosan....

2010. április 12., hétfő

Kávéleves

avagy Spenótos-csicseriborsós rizs Amikor megfogalmazódott bennem a spenótos rizs gondolata, akkor rögtön mellé társult az is, hogy valamilyen magvat is szeretnék tenni az ételbe. A csicseriborsó már egy ideje a kamrapolcon várakozott arra, hogy ő is színpadra léphessen végre. Így rá esett a választásom, de csak azért, mert annyira kérte. Így azonban csak egy rövid időre tudtam beáztatni. Nem baj, gondoltam, legfeljebb ha majd kemény lesz, vagy ízetlen, vagy mindkettő, akkor nemes egyszerűséggel kipöcköljük a tányér szélére, mint a meggymagot. Vagy mint a kávészemeket a középkor magyarjai, akik nem tudták, hogy hogyan is kellene belőle fekete levest főzni. Nekiláttak hát, a jó szokás szerint – egy kis hagymával-szalonnával, kolbásszal. Finom is lett a leves, csak azt nem értették, hogy a törökök, akiktől a kávébabokat szerezték, minek teszik bele, amikor anélkül is jó… A csicseriborsó azonban puha lett és finom. Hozzávalók ½ kg spenótlevél, friss vagy mélyhűtött 1 nagy bögre rizs ½ bögre csicseriborsó 3 gerezd fokhagyma olívaolaj só bors A csicseriborsót, ha lehet, előző nap beáztatjuk. A spenótleveleket lemossuk, leszárazzuk, és csíkokra vágjuk. Olívaolajon megdínszteljük, amíg zsírjára nem sül (mert a spenót zsíros étel ugyebár). Ekkor megfuttatjuk rajta az áttört fokhagymát, addig, amíg az illatát meg nem érezzük. Hozzáadjuk a megmosott rizst, a csicseriborsót, a sót és frissen őrlünk rá borsot is. Felöntjük kétszeres magasságú vízzel. Addig főzzük, amíg a főzőlé el nem párolog, illetve a rizs puha nem lesz. A tűzről lehúzva keverünk rajta még egyet, hogy a rizs és a spenót szépen egyenletesen keveredjen a lábosban. Önállóan is megállja a helyét, de nálunk sült csirkecomb volt hozzá. Tejfehérjementes. Gluténmentes. Tojásmentes. Olvasgatom a régebbi feljegyzéseimet. Ezeket a gyöngyszemeket kislányom kíváncsisága szülte. Nézegeti a kindertojás papírját, ahol sok nyelven fel van tüntetve a termék ismertetője. - Ez titkosírás? – kérdezi meglepve, amikor a gyönyörűen rajzolt, kalligrafikus arab írást felfedezi rajta. Van egy étel, amit annyira utálok, hogy főzni sem vagyok hajlandó. Még a gyerekeim kedvéért sem. És ide most egy pironkodó szmájlit tennék, ha létezne ez az opció a blogger programjában. Ezért kislányom egy ideig nem is sejtette miféle étel lehet a tejbepapíR…. A férjem ráunt a makacsságomra és kézbe vette azóta az ügyeket, úgyhogy a család nem marad tejbegríz nélkül. Már csak a tintalevest kéne kitalálni a tejbepapírhoz. Apropó a tintahalat sem igen kedvelem….

2010. április 2., péntek

Sajtos husi

Nem éppen nagypénteki fogás, viszont a váratlanul és/vagy nagy számban betoppanó húsvéti vendégsereget megörvendeztethetjük vele. Gyerekjáték az elkészítése, alig több mint négyéves csöppem már a sajtot is le tudja reszelni hozzá. Nagyon szeret a konyhában tüsténkedni. Alapvetően műszaki oldalról közelíti meg a főzést. Ha a receptes könyvet hozom, akkor azt kérdezi: - Hoztad a térképet? Amikor egy nagy tepsit veszek elő a süteménynek, akkor ezt: - Eeeeekkora alváza lesz? Ma pedig együtt kerestük ki, hogy milyen süteményt süssünk az ünnepekre. A cukrászpalánta a következő kívánsággal állt elő: - Legyen benne sok-sok – és itt már hallottam is a mondat befejezését, miszerint csokoládé, vagy eper, vagy tejszínhab, nos nem találtam el – sok-sok-sok ROBOTI GÉP! Ez a kedvenc része ugyanis, amikor mintegy ütvefúrónak képzelve a mixert, elkészíti a süteményt. És nem mondom, hogy az én fejemben már nem fordult meg, miközben a kőművesek munkáját néztük számtalan építkezéskísérős sétánk közepette, hogy ez nem hasonlít nagyon a csokikrémre…. Hozzávalók karajszeletek sajt tejföl só bors étolaj A hússzeleteket kiklopfoljuk és a kiolajozott tepsibe szépen egymás mellé fektetjük. Megsózzuk, frissen őrölt borsot csavarunk rá. Egy kis vizet aláöntünk, vagy lehet bort is. 175-200 fokon mintegy háromnegyed óra alatt átsütjük, a sütési idő felénél meg is fordíthatjuk. A víz vagy a bor a sütés végére forrjon el. Ha átsült a hús, akkor egy-egy teáskanál tejföllel mindegyik szeletet megkenjük, reszelt sajtot szórunk a tetejükre, nem baj, ha egy kicsit mellé is megy. Visszatoljuk a sütőbe, hogy mindez szépen ráolvadjon. Gluténmentes. Tojásmentes. A Tökéletes Csajos Napon találkozol a Húgoddal, hogy együtt menjetek az orvoshoz, aki azt mondja, hogy nincs komoly bajod. A szorongás utáni sziklalegördülés döreje közepette eufórikus állapotba jutsz, úgy érzed, tiéd a világ. És tényleg. A Tökéletes Csajos Napon angol import ruhaboltba mentek, szétröhögitek magatokat az elefántra mértezett piros fűzőn, a kígyónőruhán, a feliratos pólón, melynek szövege azt mondja „ezek a mellek Tomé és Carrellé” (ezen kicsit elvitatkoztok, hogy férj-feleség, vagy ikrek viselik-e a neveket, szakítás, vagy a szoptatás befejezése juttatta-e ide ezt a darabot). Összegyűjtötök fejenként 30 ígéretes cuccot, és a Tökéletes Csajos Napon szabad a két hátsó próbafülke, ahol szintén szétröhögitek magatokat a felpróbált ruhák nagy részén. Jelentős mennyisséget viszont hazavisztek. Amikor megéheztek, török vendéglőbe mentek, ahol szabad a bejárat melletti parkolóhely. Igaz, az a főnöké, de a Tökéletes Csajos Napon bátor vagy, és úgy érzed, megérdemled. Ebéd után film. Ilyet iskolás korodban csináltál utoljára: hétköznap délután moziba menni. Tiéd az élet, tiéd az egész sor (na jó, lehet, hogy ez utóbbiért az illegális filmletöltés a felelős). Időben odaérsz a gyerekeidért, és a lányod gyönyörűen játszik Mozartot a zongoraórán. A Tökéletes Csajos Napon a fiatal zongoratanár magyarázás közben hátat fordít neked, és így meglátod a kardigánja díszítését: arany felirat hírdeti hogy Gangsta és mellette egy gépfegyver van kiverve swarowski kristályokból. A Tökéletes Csajos Nap csak egy szempontból nem tökéletes: sokat kell rá várni.

Medvehagyma medvesajttal



gymás omlett
A kolléganőmtől kaptam egy zacskónyi medvehagymát. Azzal az utasítással látott el a természetes életmódot évtizedek óta követő munkatársam, hogy csakis nyersen szabad megennem. Előttem viszont rögtön felrémlett a medvehagymás omlett képe.
salád be is falatozta, így még egy adagot kellett sütnöm. Most viszont már aggódom, hogy holnap, Nagyszombaton kapok-e még tojást a faluban….
ozzávalók
tojás
-3 marék medvehagyma
ó
olívaolaMedvehagymás omlett
A kolléganőmtől kaptam egy zacskónyi medvehagymát. Azzal az utasítással látott el a természetes életmódot évtizedek óta követő munkatársam, hogy csakis nyersen szabad megennem. Előttem viszont rögtön felrémlett a medvehagymás omlett képe. A család be is falatozta, így még egy adagot kellett sütnöm. Most viszont már aggódom, hogy holnap, Nagyszombaton kapok-e még tojást a faluban….



Hozzávalók
8 tojás
2-3 marék medvehagyma
olívaolaj

2 kocka medvesajt

A medvehagymát megmossuk, egy maroknyit összefogva ujjnyi csíkokra szeleteljük, olívaolajon egy kicsit megfonnyasztjuk.

A tojásokat felverjük, megsózzuk, a medvehagymára öntjük és kevergetjük.

Ha a kellően főtt állagot elérte, a tetejére szeleteljük a medvesajtokat.

Ha az ételből 3 tojásnyit fogyasztunk, akkor az adag a maga 300 kalóriájával bőven belefér az 500 kalóriás ebédek sorába, még egy szelet kenyérrel kiegészítve is (500 kalória).

Gluténmentes.

Kisfiam számára nem okoz nagy gondot az ödipuszi-komplexus.
- Ha nagy leszek, te leszel a feleségem. – mondja.
- Igen? És Apuval mi lesz? – kérdezem.
- Hát ő is a férjed lesz, ketten leszünk a férjed! - Azért nem bízza a dolgot a véletlenre, ha netán mégis küzdelemre kerülne a sor:
- Most azért ugrálok ennyire, hogy erősebb legyek, mint Apu! – mondja. Aztán amikor elfárad, akkor nemes egyszerűséggel közli:
- Sikerült.
A medvehagymát megmossuk, egy maroknyit összefogva ujjnyi csíkokra szeleteljük, olívaolajon egy kicsit megfonnyasztjuk.
ojásokat felverjük, megsózzuk, a medvehagymára öntjük és kevergetjük. Ha a kellően főtt állagot elérte, a tetejére szeleteljük a medvesajtoka
Ha az ételből 3 tojásnyit fogyasztunk, akkor az adag a maga 300 kalóriájával bőven belefér az 500 kalóriás ebédek sorába, még egy szelet kenyérrel kiegészítve is (500 kalória).
GluténKisfiam számára nem okoz nagy gondot az ödipuszi-komp