Rácsos tészta (linzer)

>

A Húgom egyik kedvenc elmélete, hogy az osztrák konyha a magyar konyhából építkezik. Mondj egy „osztrák” ételt, és a Húgom megmondja, hogy az hogyan származik a magyar konyhából. Ezt az elméletét meg is osztja a bécsi egyetemi társaival. Hogy a Gulasch magyar, az még talán rendben van. De azt már érdeklődve hallgatják, hogy a krumplis tészta (Grenadiermarsch), vagy hogy a kakaós csiga is tőlünk származna. Nyilván a magyarok tanulták az osztrákoktól, hogy Karácsonykor töltött káposztát kell enni. És a Strudelt (rétes), na azt már végképp nem adják. Szemtelen nép ez a magyar, mindig is tudták. Talán bizony még Mozart is magyar volt. Vagy Liszt. Piha! Az egyikük elóvakodott idáig, hogy saját szemével is meggyőződjön minderről. Békésen üldögéltek, a labanc, meg a kuruc a Ruszwurm cukrászdában, s amíg a süteményt hozták, olvasgatták az étlapot. És mit tesz Isten, mi áll benne? Hát az, hogy az egész világ tévesen hiszi, hogy a híres osztrák sütemény, a LINZER Linz városából származna. Ó dehogyis. Azt a Ruszwurm magyar tulajdonosa sütötte a Szabadságharc idején a szépemlékezetű, de méltatlanul elfeledett Linzer tábornok megnyert csatája emlékére. Az osztrák feltette két kezét és meghajolt a magyar konyha dicsősége előtt.

A gondolataimban felrémlett Nagymamám rácsos tésztája. Talán azért, mert egy olyan könyvet olvastam, ami a gyerekkoromat idézte. Egy baj volt csak: a lekvárokat már megettük. Hoppá! A mélyhűtőben van viszont jó pár csomag ribizli, amit pedig ideje elfogyasztani, így szezon előtt. Mélyhűtőtakarítási akció. Így hát gyorsan összefőztem a ribizlit egy kis barnacukorral, annyival, hogy még kellemesen savanykás legyen, icipici rummal, csak az íze kedvéért. És aztán botmixerrel átturmixoltam, és egy szűrőn át is passzíroztam, csak a kisfiam kedvéért. Miatta kár volt fáradni, ő ugyanis az első falat után félretette. Nem így a szomszéd kisfiú. Ő kijelentette, hogy neki ez a kedvenc sütije most már.

Hozzávalók

30 deka margarin (a sárgalapú szakácskönyvben zsír szerepel természetesen)

1 tojás

20 deka cukor

60 deka liszt (ami magyar ugyebár)

fél csomag sütőpor

pici só

fahéj

szegfűszeg

egy kis tejföl, amitől gyúrható lesz a tészta

lekvár; nézd csak, Nagyanyó is ribizlilekvárt írt, erre eddig nem is figyeltem fel

A sütőt előmelegítjük 175 fokra.

Egy tepsit, kivajazunk, kilisztezünk. Összekeverjük a tészta hozzávalóit a mixer dagasztókarja segítségével. Válasszuk mondjuk a margarin-cukor-tojás-liszt-sütőpor-só-fűszerek sorrendet. A lisztet kétszerre adjuk a masszához, hogy dolgozni tudjunk vele. A végére hagyjuk a tejfölt, mert akkor tudjuk eldönteni, hogy mennyi is kerüljön a tésztába. Ha nincs tejföl, tejjel is pótolhatjuk.

A tésztát borítsuk deszkára, kézzel jól gyúrjuk át. Osszuk el nem testvériesen. A nagyobb darabot tepsiméretűre nyújtjuk, és belefektetjük a tepsibe.

Megkenjük lekvárral.

A kisebb darabból hosszú rudakat sodrunk és átlósan rátesszük a lekáros tésztára.

A forró sütőben addig sütjük, míg pirulni nem kezd. Körülbelül fél óra alatt lesz kész.

Kisfiam plüssállatokat tart az ágya végében, nem is keveset. Sosem játszik velük, de gondoskodik róluk. Mindig alaposan be kell takarnom őket is. Ezt külön ellenőrzi, minden este, egy se maradjon ki. Különben megfagynának. „Hiszen a lábacskám is megfagyna, ha kint tartanám, a takarón kívül!” - szokta magyarázni. Hát nem tudom, szerintem nincs hideg nálunk (és erről bizonyítékom is van, elég csak bármelyik gázszámlát elővenni). Áthúztam az ágyát.

- Tegyük vissza az állataidat! – javaslom.

- Mért?

- Hát, mert szereted őket.

- Ja iiiiigeeen! – mondja, mint aki rácsodálkozik egy régen elfelejtett, de most megtalált gondolatra, szűkösebb időkre eldugott csokoládéra, vagy a 25. éves érettségi találkozón viszont látott padtársra.

Csiribú, csiribá, legyen itt egy finom sütemény!