2012. augusztus 25., szombat

Padlizsánkrém klasszik, vagy majdnem az




Tiszta erőből nyár, a kedvenc évszakom. Talán inkább a július, az még olyan, mint a szombat, az ígéret, még előttünk van a nagyja. Az augusztus pedig a vasárnap, a beteljesedés, az igazi pihenőnap. Ilyenkor, épp, mint vasárnap, mintha lelassulna az ország, van, aki a régóta halogatott házkörüli feladatokkal van elfoglalva (vö. flex), de a legtöbben mégiscsak a pihenéssel. És ott az ünnepien megterített asztal, rajta a dinnye, a barack, a szőlő, piros húsú paprikák, gyerekszájon végigcsorgó paradicsomok, főtt kukorica, szilva, parázson sült húsok.

Kisfiam a nyáron két jelentőségteljes személyiséget is a szívébe zárt. Jártunk a Kis-Balatonnál a mesebeli Kis-Diás szigeten, ahol Fekete István ihletet merített a Tüskevár megírásához. Áldott hely, megnyugtató és titokzatos, otthonos és fenséges. Onnan nézve olyan távolinak és zajosnak tűnik a strandolás (közelről nézve azért korántsem volt az), és olyan tisztának, egyszerűnek az igazi természet. Felépítették Matula bácsi kunyhóját is, mondom, varázslatos hely. Sőt kiállították a fotóját is annak a halászból lett első vadőrnek is, aki mintául szolgált Matula bácsi alakjának megformázásához.   
   Hazaérvén két ülésben megnéztük az egész filmsorozatot. És nem csak azt, mivel kisleányom egy kisebb műtétje házhoz szögezte a családot. Így legalább végigdrukkoltuk az egész olimpiát, és olyan klasszikusokkal is megismerkedtek kicsinyeink, mint Jaques Foche és az a nagy darab verekedős*. Kisfiam nem is tudta eldönteni hirtelen, ki is legyen az ő igazi hőse, ezért testvérét kérdezte meg:
-          Mimi, neked ki a kedvenc szereplőd, Matula bácsi, vagy Bádpencer?

És ha már a kedvenceknél tartunk, azt kérdezte tőlem a kislányom, hogy melyik zöldséget szeretem a legjobban, amire a válasz természetesen a padlizsán. Olyan titokzatos volt ez a növény a nyolcvanas években, és tulajdonképpen még ma is az. Azt a klasszikus vineta-krémet például sosem kóstoltam eredeti helyszínen. Így sem hagyománynak, sem tudásnak nem kellett vezérelnie, amikor ezt a feladatot adtam magamnak. A korábbi verzió után valami újat akartam. Azt hiszem, ez már közelebb van a klasszikus változathoz. A családomat mindenesetre nem gyötrik efféle kérdések, hanem pillanatok alatt tüntetik el az egyre több padlizsánból készülő krémet.
Azért is szeretem ezt készíteni, mert 200 forintért majdnem egy kiló padlizsánt adnak az augusztus végi piacon, így igazán pénztárcabarát reggeli-vacsora.

Hozzávalók
Padlizsán
Lila hagyma (ha lehet addig keressünk, amíg finom édes fejeket nem találunk)
Majonéz
Só frissen őrölt bors

A padlizsánokat 175 fokon, méretüktől függően 30-50 perc alatt megsütjük. Ha már barnul a héja, akkor biztosan jó. A sütőből kivéve leborítjuk egy tányérral, hogy az alatta fejlődő gőzben elváljon a héja a húsától. Meghámozzuk, összetörjük. Én krémessé zúzom (az éjszakában, bébi) ezt a változatot, de vineta-krém-területről származó kolléganőm azt mondja, hogy ő szereti inkább darabosabban.

Apróra vágom a lilahagymát, és a sóval, frissen őrölt borssal, majonézzel együtt (ez legyen kb. a padlizsán mennyiségének harmada) összekeverem a padlizsánnal.

Egy kis állás biztosan jót tesz neki.  

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.

Tipikus nyári elfoglaltság gyermekek számára a szülő munkahelyének meglátogatása. Izgalmas megnézni, hogy dolgozik anyu, apu, amíg az ember az iskolapadot koptatja. És érdekes az első félóra után is, ha más gyerekek is eljöttek szüleikkel építeni a kapitalizmust. Lehet unózni, számítógépen játszani, fecserészni és az irodában fellelhető felszereléssel újságot szerkeszteni. Aminek a címe, ki tudja milyen megfontolásból MÓKUSKERÉK.
Kívánom, kedves Olvasó, hogy Te ne ezt az újságot vedd a kezedbe, hanem ahogyan az idő kereke őszbe fordul, kitartson még a nyári lendület!

* (természetesen volt társasjáték, meseolvasás, az egészségeseknek biciglizés, fáramászás és futás is)

2012. augusztus 14., kedd

Paradicsomos-oregánós csirkemell sütőzacskóban






-   Azt tudtátok, hogy én mindenkinél előbb ébredtem fel? – rendszeresen ezzel a beköszönő mondattal érkezik a konyhába a jóízű alvás nyomait magán viselő ürgeszemű kisfiam a nyári reggeleken, amikor mi már többnyire túlvagyunk a reggelin, és épp a napi (elektronikus) sajtó átböngészésével, a harmadik bögre tea megivásával, kellemes fecserészéssel vagyunk elfoglalva, miután felkelésünk után kiságyában először is betakargattuk édesen alvó dedünket és úgy döntöttünk, hadd aludjon még. Leánykánk amúgy is be szokta jelenteni ágyban olvasási szándékát. Amikor rámutatunk arra a tényre, hogy a körülmények ennek némiképp ellentmondani látszanak, hevesen tiltakozik.
   Ennél is meglepőbb unokahúgom kijelentése, miszerint ő sohasem alszik. Bár ebben lehet valami logika, elvégre, amire vissza tud gondolni, akkor mindig ébren van.
   A kisfiam barátja is magabiztosan állította, hogy ő pontosan tudja, hogy mi fog történni a filmben, amit életében először látott nálunk.
   Szeretem, amikor a képzelet még annyira élénk, hogy tökéletesen valóságos az elképzelt világ.

Az úgy volt, hogy szomszédasszonyom gombatrágyával készítette elő a talajt a veteményesében és ez olyannyira jó megoldás, hogy rengeteg zöldség termett nála. Így mi is kaptunk egy nagy tál paradicsomot. A csodaszép arany és piros lampionparadicsomoknak nem lehet sem főve, sem nyersen ellenállni!

Hozzávalók
Csirkemell
Paradicsom
Fekete olajbogyó
Fokhagyma ízlés szerint
Újhagyma
Friss oregánó

Szeretem a sütőzacskót, mert olyan finom puhára párolódnak benne az ételek. Viszont az előkészületek során kiderült, hogy amit a fiókban sütőzacskónak gondoltam, az valójában befőző fólia. Sebaj, kislányommal hajtogattunk alufóliából két tasakot.
 
Egy nagy tálban összekeverjük a zöldségeket: a félbevágott paradicsomokat (ha nincs apró paradicsomunk, akkor vágjuk több darabba), a karikákra vágott újhagymát, a préselt fokhagymát. Hozzákeverjük a sót, az oregánót és a fekete olajbogyókat. Olaj nem szükséges. Eredetileg akartam beletenni, de tökéletesen elfelejtettem és egyáltalán nem hiányzott!

A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk és hozzákeverjük a zöldségekhez. Beletöltjük a tasakokba, majd 200 fokon 50-60 perc alatt készre sütjük. Rizzsel tálaljuk.

Ha 15 deka csirkemellet eszünk meg ebből az ételből, akkor az hozzávetőleg 250 kcal. Ezt 10 deka főtt rizzsel (130 kcal) elfogyasztva bőven az 500 kalória alatt maradunk!

Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

A két kisfiú rendkívül érdeklődő, sokat is tudnak a világunkról, igaz az információk néha kicsit összekeverednek (vö. római harcosok és közben fapuskával lőnek). A vendéggyerek például elmagyarázta, hogy az egész világ molekulákból áll. Szemléltetni is szerette volna, amiről beszél, ezért példa után kutatva körülnézett:
- Például van függönymolekula is! – vágta ki a nagy tudományt.*

* Egyik kedvenc filmem, a Gyalog galopp jelenetére emlékeztetett, amikor a várban áll az ablaknál a várúr a fiával, körbemutat birodalmán és azt mondja:
- Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam!
- Mi, a függöny?



2012. augusztus 10., péntek

Húsgombócok bazsalikomos paradicsommal, mozarellával





 - Jajj, úgy félek, hogy nem fogok tudni úgy járni, mint korábban! – ezt mondja drámai vénával meglehetősen megáldott leánykám egy kisebb orvosi beavatkozás, talpról való szemölcseltávolítás után. Ettől nem kell tartani, bár nyilvánvalóan átvette rettegő anyai nyúlszívem félelmeit. Hiába is próbáltam összeszedettnek látszani, ha a mosdó felé fordulva remegő kézzel a világ négy égtája felé locsoltam a betadint a vattás pálcika helyett. Még jó, hogy az apjuk az ilyen ügyekben kellő határozottságot és kézügyességet mutat fel, és kezébe vette az irányítást.
   Na de mit is lehet csinálni a nyár közepén szobafogságra ítélt, szerencsére olvasni nagyon szerető gyermekkel? Többet, mint az első nekifutásra látszik. Neki lehet látni a még tavaly beszerzett 1000 darabos puzzle kirakásának, vendéggyereket hívni, kártyapartit rendezni, közösen szakácskönyveket nézni, majd süteményt sütni, zongorázásra fanyalodni, a gyerekszoba ajtaján levő festménygyűjteményt friss alkotásokkal feltölteni. És persze mindenekelőtt nézni az Olimpiát és a Sziget kiemelkedő eseményeit. Az Olimpia, persze, hogy magával ragad kicsit és nagyot egyaránt. Az egy dolog, hogy az ember már-már elviselhetetlennek érzi a feszültséget, amit átél, amikor azért drukkol, hogy gyorsabban, már csak egy karcsapás, lapátolás, még egy gól kellene. De vannak olyanok, akik ezt a nyomást azonnal ki is kell, hogy engedjék egy szelepen, ami jelen esetben a szájuk. Nincs felhatalmazásom rá, hogy részletesen leírjam a drukkolás körülményeit, annyit azonban elmondhatok, hogy az összes társasházban, ahol korábban laktunk, a szomszédok, tekintettel az sokéves jóviszonyra, a férjem amúgy szolid, rendkívül barátságos természetére és égszínkék szemére, annyi azért mondtak, hogy hallottuk, hogy drukkoltál, Vilikém! És az is biztos, hogy a vendéggyerek maradandó élményekkel ment haza.
   A sokféle esemény közötti kapcsolgatás során a csatornákat váltó kéz egy pillanatra megdermedt a Nóta TV adásán, amelyben egy fővárosi színművész a színpadon, tuják között éppen ott tartott Petőfi gyönyörű versének hmmm…..Fáy Miklós testi és lelki épségét veszélyeztetően megzenésített változatának előadásában, hogy „az éj közepén, s oda leviszem azt”. Nagyonművész és bonyóspityu mulatósát váró leengedett karú, hátulról is ledermedt látványt nyújtó közönség nem találtak egymásra. Kisfiam érdeklődését is felkeltette ez a ritkán hallható csoda:
- Ez a Sziget? – vétette el a művészi besorolást.


Az úgy volt, hogy miután összekevertem a töltött paprikába a darált húst, úgy éreztem, büdös. Hívtam a vadászkutya szaglószervével megáldott férjemet, aki szintén bizonytalan volt. Így hát úgy döntöttünk, hogy ezt nem használjuk fel, és leszaladt egy újabb adag húsért. Gyorsan befejeztem az ételt, és újra szagoltam az addig félretett masszát, de már nem éreztük azt a szagot. Ezért kifőztem ezeket a gombócokat is. Igenám, de a paradicsomszósz kevés lett volna a kétszeres adaghoz. Így szépen a hűtőbe tettem a jénaiba kimert kifőtt gombócokat. És szerencsés kézzel nézegetés céljából levettem egy Jamie Oliver könyvet a polcról, amiben szerepelt egy húsgombócos recept, persze teljesen másképp, de ötletindítónak jó volt.

Hozzávalók
A gombóchoz
fél kiló darált hús
egy marék rizs
fél fej vöröshagyma
bors
majoranna

Az öntethez
5-6 paradicsom
fél fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
oregánó
friss bazsalikomlevél

A tetejére
Egy mozarella golyó szeletekre vágva

A vöröshagymát apróra vágjuk, összekeverjük a hozzávalókat. Gombócokat formálunk belőle, és forró vízben 30-40 perc alatt megfőzzük, és jénai táéba rendezzük.

Közben elkészítjük a paradicsomos öntetet.

A paradicsomokat megfosztjuk a héjuktól. Nem nagy ördöngösség, egy hőálló tálba (én levesestányérba szoktam) beletesszük a megmosott paradicsomokat, és leöntjük forró vízzel, pár perc múltán megfordítjuk, hogy a másik felén is elváljon a héja. Ezután könnyűszerrel le lehet húzni a paradicsomok héját. Félbevágjuk, majd felszeleteljük őket.

Az vöröshagymát apróra vágjuk, megdínszteljük az olívaolajon, majd hozzápréseljük a fokhagymagerezdeket, de épp csak elkeverjük, amíg az illatát megérezzük, és már keverjük is hozzá a paradicsomszeleteket. Megfűszerezzük a sóval, borssal, oregánóval, majd kb. negyedóra alatt puhára főzzük. Arra ügyeljünk, hogy maradjon leve. Amikor lehúztuk a tűzről, belekeverjük a friss egész bazsalikomleveleket. És az egész szószt a húsgombócokra öntjük.

A tetején szépen elrendezzük a mozarella-szeleteket, és 175 fokon kb. 20 perc alatt a sajt olvadásáig-pirulásáig sütjük.

Gluténmentes.
Tojásmentes.
Tejfehérjementesen sajt nélkül.

A röghözkötés röghözkötést jelent a testvérnek is. Szerencse, hogy jött a Legjobb Barát. A két kisfiú hosszas tanakodás után úgy döntött, hogy ők római harcosok. Mindketten választottak az arzenálból megfelelő kardot-páncélt-vértet, majd felköltöztették a kisasztalt és kisszéket a mászóka tetejére. Felvitték a málnaszörpöt és a Kossuth-kiflit. És órákon át tekerték a kormányt, miközben azt kiabálták, hogy tekerd, tekeeeeerd, itt van az Univerzum legnagyobb korallzátonya. Időnként pedig lemásztak és jól ellátták a fakarddal az ellenségnek képzelt felaprításra váró faágak baját. Nagy volt az egyetértés. Egyszer volt csak nézeteltérés afelett, hogy rókára vagy valami másra vadásszanak-e a hajlott végű faágakkal.