Tiszta erőből nyár, a kedvenc évszakom. Talán inkább a
július, az még olyan, mint a szombat, az ígéret, még előttünk van a nagyja. Az
augusztus pedig a vasárnap, a beteljesedés, az igazi pihenőnap. Ilyenkor, épp,
mint vasárnap, mintha lelassulna az ország, van, aki a régóta halogatott
házkörüli feladatokkal van elfoglalva (vö. flex), de a legtöbben mégiscsak a
pihenéssel. És ott az ünnepien megterített asztal, rajta a dinnye, a barack, a
szőlő, piros húsú paprikák, gyerekszájon végigcsorgó paradicsomok, főtt
kukorica, szilva, parázson sült húsok.
Kisfiam a nyáron két jelentőségteljes személyiséget is a
szívébe zárt. Jártunk a Kis-Balatonnál a mesebeli Kis-Diás szigeten, ahol
Fekete István ihletet merített a Tüskevár megírásához. Áldott hely, megnyugtató
és titokzatos, otthonos és fenséges. Onnan nézve olyan távolinak és zajosnak
tűnik a strandolás (közelről nézve azért korántsem volt az), és olyan
tisztának, egyszerűnek az igazi természet. Felépítették Matula bácsi kunyhóját
is, mondom, varázslatos hely. Sőt kiállították a fotóját is annak a halászból
lett első vadőrnek is, aki mintául szolgált Matula bácsi alakjának megformázásához.
Hazaérvén két
ülésben megnéztük az egész filmsorozatot. És nem csak azt, mivel kisleányom egy
kisebb műtétje házhoz szögezte a családot. Így legalább végigdrukkoltuk az
egész olimpiát, és olyan klasszikusokkal is megismerkedtek kicsinyeink, mint
Jaques Foche és az a nagy darab verekedős*. Kisfiam nem is tudta eldönteni
hirtelen, ki is legyen az ő igazi hőse, ezért testvérét kérdezte meg:
-
Mimi, neked ki a kedvenc szereplőd, Matula bácsi, vagy
Bádpencer?
És ha már a kedvenceknél tartunk, azt kérdezte tőlem a
kislányom, hogy melyik zöldséget szeretem a legjobban, amire a válasz
természetesen a padlizsán. Olyan titokzatos volt ez a növény a nyolcvanas
években, és tulajdonképpen még ma is az. Azt a klasszikus vineta-krémet például
sosem kóstoltam eredeti helyszínen. Így sem hagyománynak, sem tudásnak nem
kellett vezérelnie, amikor ezt a feladatot adtam magamnak. A korábbi verzió
után valami újat akartam. Azt hiszem, ez már közelebb van a klasszikus
változathoz. A családomat mindenesetre nem gyötrik efféle kérdések, hanem
pillanatok alatt tüntetik el az egyre több padlizsánból készülő krémet.
Azért is szeretem ezt készíteni, mert 200 forintért majdnem
egy kiló padlizsánt adnak az augusztus végi piacon, így igazán pénztárcabarát
reggeli-vacsora.
Hozzávalók
Padlizsán
Lila hagyma (ha lehet addig keressünk, amíg finom édes
fejeket nem találunk)
Majonéz
Só frissen őrölt bors
A padlizsánokat 175 fokon, méretüktől függően 30-50 perc
alatt megsütjük. Ha már barnul a héja, akkor biztosan jó. A sütőből kivéve
leborítjuk egy tányérral, hogy az alatta fejlődő gőzben elváljon a héja a
húsától. Meghámozzuk, összetörjük. Én krémessé zúzom (az éjszakában, bébi) ezt
a változatot, de vineta-krém-területről származó kolléganőm azt mondja, hogy ő
szereti inkább darabosabban.
Apróra vágom a lilahagymát, és a sóval, frissen őrölt
borssal, majonézzel együtt (ez legyen kb. a padlizsán mennyiségének harmada)
összekeverem a padlizsánnal.
Egy kis állás biztosan jót tesz neki.
Gluténmentes.
Tejfehérjementes.
Tipikus nyári elfoglaltság gyermekek számára a szülő
munkahelyének meglátogatása. Izgalmas megnézni, hogy dolgozik anyu, apu, amíg
az ember az iskolapadot koptatja. És érdekes az első félóra után is, ha más
gyerekek is eljöttek szüleikkel építeni a kapitalizmust. Lehet unózni,
számítógépen játszani, fecserészni és az irodában fellelhető felszereléssel
újságot szerkeszteni. Aminek a címe, ki tudja milyen megfontolásból MÓKUSKERÉK.
Kívánom, kedves Olvasó, hogy Te ne ezt az újságot vedd a
kezedbe, hanem ahogyan az idő kereke őszbe fordul, kitartson még a nyári lendület!
* (természetesen volt társasjáték, meseolvasás, az
egészségeseknek biciglizés, fáramászás és futás is)