Karinthy egyszer vendéglőbe ment egy gazdag ismerősével. A
sokfogásos vacsora után a gazdagember lazán a főpincér kezébe ejtett egy bankót
és azt mondta:
-
Ezt osszák el.
A folyamatosan pénzgondokkal küzdő, de folyton viccelődő
Karinthy pedig egy jelentéktelen összegű érmét csúsztatott a főúrnak:
- Ezt pedig szorozzák meg. *
Valami ilyesmi gondolat vezetett arra, hogy egy új sorozatot
nyissak a blogban. Ha már utazni, wellnessezni, jacuzziban pezsgőzni nincs pénzünk
kedvünk, attól még utazhatunk a képzeletünkben és filmek segítségével. Ha pedig
valamilyen hozzáillő ételt választunk a mozis estére, akkor még teljesebb lehet
az illúzió.
Cinema Paradiso
Kedvenc filmem. Ezért vele kezdem el ezt a sorozatot. Tornatore
mozija a mozi mozija. Salvatore, Toto olyan kisfiú, mint az enyém, elvarázsolja
a mozi. Más dimenzióba kerül, ha filmet nézhet. Szicíliában, a II. világháború után pedig
tényleg szükség van a varázslatra. A háborúban elesett apa hiánya, a szegénység,
a küzdelembe belefáradt anya – nem egy vágyott gyerekkor szereplői. A filmből
mégsem a szomorúság sugárzik. Totó, amikor teheti, belopózik a moziba, végignézi
a plébános háta mögött a filmeket, amikor az kicenzúrázza a belőlük a
nemkívánatos jeleneteket (= meztelen vállak, csókok és ki tudja még milyen
tűrhetetlenségek), beoson a vetítőszobába is, ahol Alfredo, a mozigépész
barátja lesz, mondhatni fia, és kifigyeli a gépészszakmai rejtelmeit. Ott van
az előadásokon, mint a falu összes lakosa, akik együtt sírnak, együtt nevetnek a
szereplőkkel. Olyan közösségi élmény a filmezés, mint az ősközösségben a tűz
körülülése. Totónak a film lesz az élete, a mozi leégése és Alfredo sebesülése
után mozigépészként pénzkeresővé válik. A történet hátterében az európai film nagyszerű
alkotásai jelennek meg a filmvásznon.
A film másik időszála a mában játszódik, Salvatore híres
filmrendező Rómában, aki 30 éve nem járt otthon. Üzenetet kap azonban Alfredo
haláláról, és a temetésre Szicíliába utazik, ahol találkozik egykori élete
szereplőivel. Alfredo búcsúajándékát Rómában nyitja ki. Ehhez a részhez az érzékenyebb
nézők készítsék be papír-zsebkendőiket.
A háromórás rendezői változatban a mozis szál mellett fontos
szerepet kap a szerelmi szál is. Szicíliában Totó találkozik egykori és
egyetlen igaz szerelmével, és megtudja, hogyan, hová tűnt el
megmagyarázhatatlanul 30 évvel ezelőtt a lány.
Egy letűnt világ meséjét látjuk, és azon kaphatjuk magunkat,
hogy szebbnek tűnik, mint a mi kevésbé küzdelmes, de jóval üresebb életünk. Mert
hol is vannak a tábortüzek mostanában? A laptopok nem melegítenek eléggé és pár
poszt vajon okoz-e olyan közös élményt, ami a folytatást meghatározza?
Paradicsomos-juhsajtos pizzácskák
Bár triviális választás, mégsem tudtam ellenállni. A
receptet egyébként az osztrák Kronen Zeitung vasárnapi mellékletében találtam
(aminél színvonalasabb színes mellékletet nem sokat ismerek – már ezért megérni
megtanulni németül), aminek azért örülök, mert szeretem az izgalmas párosításokat
(osztrák-olasz-magyar hogy jön ez össze?)
Hozzávalók
A tésztához
35-40 deka liszt
2 deci
langyos víz
1 cs. Szárazélesztő
1 tk cukor
1 tk só
3 ek étolaj
A feltéthez
Arany és piros mini paradicsomok
Juhsajt
2 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
Zöldfűszerek szárítva vagy frissen
A hozzávalókból kenyértésztát készítünk: a langyos vízhez
hozzákeverjük a szárazélesztőt és a cukrot, majd az olajat. Végül belekeverjük
a lisztet és a sót és a mixer dagasztókarjával addig gyúrjuk, amíg el nem válik
az edény falától. Akkor jó halmazállapotú, ha egységes gömböt alkot.
Félretesszük és meleg helyen kb. 40 perc alatt a
kétszeresére dagasztjuk.
Közben kettévágjuk a paradicsomokat és felkockázzuk a
juhsajtot.
Egy tepsit kiolajozunk. A megkelt tészta felét kerekre
kihúzkodjuk a tepsiben, az olajon, esetleg megfordítjuk, hogy mindkét oldala
olajos legyen, úgy könnyebb nyújtani.
Elrendezzük a tetején a paradicsomokat, meglocsoljuk
óvatosan az olívaolajjal, eloszlatjuk rajta a zúzott fokhagymagerezdeket és a
zöldfűszereket, enyhén megsózzuk.
Előremelegített sütőben 175 fokon 20 perc alatt készre
sütjük. Ha többen is esszük, előételnek, vagy nassolásnak, akkor szeletekre
vágjuk, és egy nagy tálon csinosan elrendezzük.
Tojásmentes.
Gyermekeimmel vasárnap néztük meg a filmet*, de még kedd
reggel is azt mondogatta a kisfiam:
-
Totó, Totó.
-
Igen, nekem is folyton az eszemben jár ez a film. És
tudod Kristóf, hogy miért? Azért mert a szívünkig ért.- mondta a kislányom.
Ilyen a katarzis.
* A történetet Kosztolányi Dezsőné Karinthyról írt könyvében
olvastam
** Itthoni filmklubot rendezek nekik, időről időre megnézünk
olyan filmeket, amiket már megértenek, és amik nélkül nem lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése