Gyerekként imádtam az Alfa magazint. Olyasmi volt ez, mint a
National Geografic Kids, csak ebben voltak képregény részletek is. Kivágtam a
nekem legjobban tetsző írásokat és képeket, és egy vonalas füzetbe ragasztottam
őket, együtt a Donald rágóban található képregényekkel, a dombornyomott
matricákkal (Éééértik? Dombornyomott matrica a hetvenes években!) és hát mit is
szépítsem, igen, nos, a banánokon található eredetmegjelölő matricákkal
(pironkodó szmájli). Talán ez utóbbiakat volt a legnehezebb beszerezni, lévén,
hogy a banán akkoriban ritka volt, mint a fehér holló. Érdekes füzet – ezt
írtam az elejére, és még ma is megvan. A szüleim elő is fizettek nekem erre a
sajtótermékre. Nos, jól tettem, hogy kigyűjtöttem a színes képeket, döbbenetes
híreket, mert az Alfa magazin kisvártatva megszűnt. Csakúgy, mint jó pár
társa, amire előfizettünk: a Lúdas Matyi, a Verena kötős újság és még sok más.
Aztán volt, hogy
világot látni szerettünk volna. Megvettük a repülőjegyet….és…..megszűnt a légitársaság.
Írjam, ne írjam?
Volt egy álomutazós tervem is. Igen, a Közel-Kelet lett volna a cél.
És most itt a chia.
Eddigelé nem sokat
törődtem a chiával. De aztán az úgy volt, hogy beültem egy tejivóba a
barátnőmmel. Répatortát vettem, mert ezúttal sokkal szerencsésebb voltam, mint
Nyuszika, és a jépatojta még nem szűnt meg. Akkor jött egy nyugdíjas dzsigoló,
az a fajta, aki mindig is értette a dürgést, és odaszólt a süteményes pultban
álló lánynak:
-
Szívem, van chiapuding?
-
Mindjárt hozok hátulról – szólt a válasz a bennfentes
beavatottnak.
Ejha, chia puding!
Gyúlt ki agyamban a piros fény. Ez valami extra dolog lehet. Na, majd
legközelebb. És legközelebb, amikor arra jártam, mert a szomszédos postán régi
szenvedélyemnek hódolva hó elején vásároltam egy sor sárga és fehér papírfecnit
nagyon sok pénzért, éreztem, hogy ez az a pillanat. Le kell öblíteni a keserű
élményt valami édessel. És akkor megismerkedtünk. Mit is mondjak, isteni volt.
Gyorsan el is olvastam a chiáról, hogy milyen értékes alapanyag. Mert igaz
ugyan, hogy régebben állateledelnek használták, de aztán rájöttek, hogy van benne
egy csomó omega 3, ami most fontos, és így azok is hozzájutnak ehhez az értékes
alapanyaghoz, akik allergiásak a halfélékre. Aztán van még benne alfa-linolénsav,
a szív és érrendszer támogatója, mert emeli a jó koleszterin szint mennyiségét.
Ráadásul nagy a rosttartalma, sok vizet képes felvenni, azaz telítettségérzést
okoz, fogyókúrában jól használható. És még a szénhidráttartalma sem túl magas.
És hogy erre ilyen jól rájöttek, rájöttek arra is, hogy mostantól kezdve a
termelési költségei is megnőttek. Más oka nem lehet, hogy ilyen aranyárban
adják, mert aligha hiszem, hogy állateledel korában is ennyibe került. Különben
a vagyü marha tartási költségei eltörpülnének a chiával etetett jószágoké
mellett. Na, mindegy, nyeltem egy nagyot, és vettem, mert érzetem, hogy ennek
az új szenvedélyemnek hódolnom kell.
Nem telt el két
nap, és mit olvasok az „újságban” (abban, amelyiket nem szüntettek – még –
meg)? Ugye kitalálták? A chia mag rosttartalma annyira magas, hogy az esetleges
emésztési problémák miatt szakemberek nem ajánlanak többet fogyasztani napi 15
grammnál (á, el sem merem képzelni, mi lehetett az állatoknál, akik nem ebben a
mennyiségben ehették). Csak előrecsomagolt formában, vagy bizonyos ételek
összetevőjeként értékesíthető. „Kizárólag pékárukba, reggeli gabonapelyhekbe,
valamint gyümölcs-, csonthéjas és magkeverékekbe legfeljebb 10 %-nyi mennyiségben,
továbbá a magot törve vagy őrölve gyümölcslevekhez és gyümölcsital-keverékekhez
legfeljebb 15 g/450 ml mennyiségben adagolva adható. Vagyis nem árusítható
„chia puding”, „chia joghurt”, sem más hasonló dolog.”̽
Puff neki.
Ciao chia?
Ciao chia?
Kicsit már félek magamtól.
Vajon mi szűnjön meg legközelebb?
Chiapuding
Azért én még otthon csinálhatok, csináltam is. Ez ám a magyar virtus! És ebbe sem
kell több 15 grammnál adagonként.
Szénhidrátcsökkentett változatban készítettem el. Ha
elhagyjuk a joghurtot, vegán. Ha nem akarunk sztéviát használni, elhagyhatjuk,
vagy tehetünk bele cukrot. A tetejére nyírfacukorral készített eperlekvárt
tettem. Természetesen cukros is jó.
4 ek. chiamag
1 ek. sztévia (elmaradhat)
2 ek. görögjoghurt (elmaradhat)
eperlekvár
- A chiamagokat lábasba tesszük, hozzáöntjük a kókusztejet és a sztéviát.
- Addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik, gyakran megkeverjük. Ez körülbelöl 3-4 percet jelent.
- Ha kihűlt, belekeverünk 2 evőkanál joghurtot, ha szeretnénk.
- Eperlekvárt teszünk a tetejére.
Tojásmentes.
Tejfehérjementes.
(joghurt nélkül).
Vegán. (joghurt
nélkül)
Nos, legalább annyira hülyén néztem, amikor a veszélyes
chiamagról olvastam, mint kisfiam, amikor meglátta a tévé képernyőjén, hogy kik
a focimeccs egymás ellen játszó csapatai:
- Eger-USA????
A megfejtésért görgessen lejjebb!
(GER-USA)
Idézet forrása: Index